P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Fények a magányban

a vele való találkozás kockázatát is elkerüljük: íme ez a mi bölcseségünk, a mi hitvány, siralmas bölcseségünk. Napjainkban ezen a téren nyugtalanító tökélyre tettünk szert. Értsük meg egymást. Nem akarok én a világból zárdát csinálni. Szórakozzanak csak az emberek a tisztesség határain belül. Te, a mosoly Szentje, bizonyára nem találsz ebben kivetni valót. Olvassuk, hogy Te is hegedültél két botocska segítségével: egyszerű és gazdaságos szórakozás volt! Kissé túlságosan is egyszerű a mi huszadik századbeli szemünkben. De mi, őszintén szólva, mindent túlzásba viszünk. Félünk a fénytől, valljuk meg, és ezért félünk a magánytól, ahol azt megtalálhatnánk. Mikor háromnapos lelkigyakorlatot ajánlanak nekünk, hogy meggyógyuljunk, valóságos borzalommal lökjük el magunktól ezt az alkalmatlankodó kegyelmet. Ügy határozunk: okosabb, ha visszatérünk szórakozásainkhoz. Ferenc, Te megtetted ezt a lépést, amely minden szent első lépése: bátran szembenéztél az igazsággal. Ezért találtad meg a világosságot. Mivel pedig ama rombolást, melyért könyörgök, nyilván ki nem eszközölheted számomra, legalább szakítsd el szívünket azoktól a hiú dolgoktól, azoktól a csalóka filmektől, amelyek számunkra az életet helyettesítik. Csepegtess belénk egy keveset abból a bátorságból, 24