P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

A lovag Ürnője

ben a régóta vágyva-vágyott eszmény kezd valósággá válni. Ferenc „igene" a teljes lemondás, mert lemond arról, ami ifjú szívének a legkedvesebb. Ez az „igen" már a lelkiszegénység magaslatán járt. És Ferenc álmodozni kezdett Űrnőjérői. — Hej, Francesco, talán menyasszonyodra gondolsz? — kérdezik csúfolódó társai. A messzeségekbe merült tekintet egyszerre visszatér, mély és végtelenül gyengéd lesz: — Igen, Menyasszonyomra gondolok ... ö szebb, nemesebb, gazdagabb minden földi menyasszonynál! És ezen az enyhe olasz estén üt a kereszténység történetének nagy órája. íme megerősödve megjelenik a Szegénység nemessége. Ferenc hozza vissza az embereknek a véka alatt megtalált, bámulatbaejtő Boldogságot, a nagy képtelenséget, az Evangélium fenséges botrányát: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Szegénység gazdagsága! Kölcsönzött rongyainkért elcserélt végtelen értékű kincsek! Szegénység! Annyira magasrangú Űrnő, hogy sohasem ereszkedett le valamely talmi ékszerünkért. Rongyokba öltözve egyetlen ékszerként büszkén viseli égi fényben tündöklő szépségét. 20