P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

„Hatalmas fejedelem leszek..."

Isten önkéntelenül is mosolygott a szépnek ilyen élvezésén, s azon a nagylelkű elszántságon, amely Téged arra bírt, hogy az atyai számolóasztal jövedelmező örökségéről és az ünnepségekről, diadalaid színhelyeiről, teljesen lemondj. A költészet Istenhez vezet. Az átélt költészetet értem, amilyen a Tied is: a szépség tevékeny kultuszát. Sajnos, ma talán ez a legritkább jelenség és a leginkább lebecsült. Ez az érzéketlenség a szép iránt egyike a sok oknak, amely bennünket Istentől eltávolít. Akadnak még emberek, akik verseket faragnak — és miféle verseket! Akadnak még nagyképűek, akik azt hiszik, hogy részük van az irodalomban, mert valamely dadaista kotyvalék értelmét felfedezték. Annyi a regény, több mint valaha. Ám a régieké mintegy hegyormokra épült erős vár volt, a maiaké: puszta ingovány. Ó, Szent Ferenc, Alverna költője, ihlesd meg a mi költőinket és minden egyes tollforgatónkat, éleszd fel bennük a hősi ihletet, amely olyan széppé tett Téged. Értsék meg isteni küldetésüket, alakítsanak bennünk újra nagylelkű szívet, amely tudja szeretni a szépet és élni is érte. 15