P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

A költészet haszna

koszorúk után. Assisi ifjúságának lakomáin, ének és zeneszó mellett, királyukként ünnepeltek vidám társaid. De már ebben a hamis vágányra tévedt életben is valami rendkívüli föléjük emelt. A látszat ellenére a kis „zsúrfiúban" csíraként a később mindenkit megbabonázó Szent Ferenc lappangott. Ezt a valamit, ezt a csírát, ezt az adottságot e szavakkal fejezhetnők ki: költő voltál! Nem mintha rímeket faragtál volna, vagy mint író kiadót hajszoltál, hanem mert szeretted a Szépet! Már akkor megértetted a virágok, a madarak, a csillagok nyelvét. Azokról a fenséges, isteni dolgokról beszéltek, melyeket a durvalelkű emberek nem értenek meg. A többi fiatalemberrel együtt Te is pillangóként röpködtél, de már pacsirtaszárnyakkal. Törekvésed a magasba ívelt. S a magasba ívelés által mindent megközelítettél. Mulattál a többiekkel, de nem úgy, mint a többiek! A Te kedvtelésed ritka minőségű, finomabb, tisztább, olyan, amely sohasem homályosította el lelked kristályos tisztaságát. Az élet szennyét csodálatosképen sohasem ismerted. Mikor a gitár andalító zenéjét hallgatva, csiszolt kelyhekből szürcsölgetted az aranyszínű bort, a nagyvonalú, nemes álmok úgy járták át szívedet, mint az onnan felülről jövő sugallatok. 11