P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

A pacsirták dala

„Dicsérve légy Uram, nővérünkért a testi halálért, akitől senki meg nem menekszik. Jaj azoknak, akik halálos bűnben halnak meg. De boldogok, akik teljesítették legszentebb akaratodat; a második halál nem tud majd ártani nekik." Azóta növekedő ujjongásban élt. Angelus és Leó testvérekkel állandóan énekelte „halál nővérének" dicséretét. Illés testvér a komoly és korrekt ember, kifogásolni valót talált ebben. — Vannak — mondta — akik kívülről hallgatnak, nem hiszik majd el, hogy Szent ember vagy, midőn celládban állandóan énekelnek és játszanak. Igen rossz érvet választott Illés testvér. Ferenc csak a maga módján tudott meghalni. — A Szentlélek kegyelméből — válaszolta — nem akadályozhatom meg magam abban, hogy örüljek. És mint a pacsirta tovább énekelt. Minden madár közt, húgocskáját, a pacsirtát szerette legjobban. Szerette egyszerű szürke ruháját, énekének vidám részegültségét, őrült nekilendülését a kékség mélyéig. Ferenc anynyira hasonlított hozzá. Most „a pacsirta" kalitkája ajtajánál verdeste a levegőt, türelmetlenül várva, hogy a nagy kékségbe indulhasson. Érezte, hogy börtönének rácsai már engednek. Ferenc sietett meghalni. Mi tennivalója lett volna itt a föl114