P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

A Naphimnusz

XXXV. A NAPHIMNUSZ Miután Ferenc az Alvernáról lejött, élete állandó vértanúságban telt. Súlyos sebesült volt, beteg, emberi roncs. Szegény teste, amivel olyan kegyetlenül bánt, gyógyíthatatlan bajoktól sújtva, kétségbeejtő helyzetben sínylődött. Szeme kegyetlenül fájt, majdnem megvakult. Tagjain és mellén „isteni" kínokat okozva véreztek a titokzatos és borzalmas sebek. Szívében pedig egy még mélyebb seb feszítette keresztre szeretetét. Szent Dámján templom közelébe, egy galylyakból összetákolt kunyhóba vitték. A kis hajlékot hamarosan egerek lepték el. Egyetlen nyugodt pillanata sem volt. És éppen ennek a ten110