P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

A kimondhatatlan csoda

zus Krisztus, két kegyelmet kérek Tőled, mielőtt meghalnék. Az első, hogy érezhessem lelkemben és testemben, amennyire lehetséges, azt, amit Te szenvedtél, édes Jézusom, kegyetlen szenvedésedben. A másik pedig, hogy érezhessem szívemben azt a mérhetetlen szeretetet, amely Téged arra bírt, hogy annyit szenvedjél." Látom könnyben úszó szemedet és lelked feszülését, hogy a szenvedés vágyában összetörjön. Végül is ez a vágy, ez a kiáltás az egekbe tör... És íme, kimondhatatlan dolgok történnek. Az éjtszakát édes és félelmetes titok fénye árasztja el. Megfeszített Szerelmed van itt... ! ó, azok a vérző sebek, kitárt karok és a Tiedbe merülő s Téged minden porcikádban átjáró tekintet! ... Az egyesülés teljes és tökéletes. Krisztus lelke a Tiedben, Krisztus szenvedése a Te megszaggatott és hirtelen kitágult szívedben, tagjaidon pedig a hőn Szeretettnek sebei, amik édes kínnal gyötörnek. Szíved túlárad az örömtől. El kell hinnünk, hogy a fájdalom — „isteni orvosság" tisztátalanságunkra — roppant érték, hogy ekkora csodákat művel. Egy Isten, aki emberré lesz, hogy köztünk szenvedjen; egy ember, aki hajtva a vágytól, hogy annak kínjait megossza, isteni hasonlatosságra emelkedett. Annyi ember közt, aki állatként él, akad egy, aki lerázva az eredeti szégyenfoltot, szeráffá lesz. 108