P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Jézus Krisztus kis Szegényének elragadtatott élete

nyeket és saját Magát, az Örök Szépséget. Rettenthetetlen elszántsággal jártad az „isteni" Platóntól előresejtett „dialektikus létrát", és több szerencsével jártál, mint ő. Eljutottál az Isten fenséges magasságaira. Itt fent, fénytől káprázó szemmel, kimondhatatlan szeretettől égő szívvel boldogan vetetted bele magadat a határtalan és zavartalan legfőbb Szépségbe. Mintha már nem is közülünk való lettél volna, úgy éltél köztünk. Ügy éltél, mint az ég állampolgára, körülvéve az isteni fénnyel, amely bearanyozza életedet és mindenüvé elkísért. Minden útkereszteződésnél újra fellelted a ragyogó és kedves Arcot. Szíved ilyenkor azonnal elalélt és arcodat elfedted. Féltve kincsedet, akárcsak a szerelmes, hogy boldogságodat tetszésed szerint élvezhesd. Az isteni Szerelmes sasként ragadott ki Téged, a remegőt a Lélek hatalmas folyamából és ragyogó, tündöklő hajlékába vitt. Ó, szenteknek részegsége, gyönyörűsége, eksztázisa, miért nem törekszünk minden erőnkből a fény és boldogság csúcsa felé? ö, ha alkalmunk lett volna, ha csak egyszer ízlelhettük volna e szent kehely tartalmát, az egész földet odaadnánk, hogy azt ajkunkkal újra érinthessük. De előbb nekünk kellene adnunk ... Szegénységünk visszahúz minket és Isten kapui számunkra zárva maradnak. 105