P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

szép képet használ: „Az apostolok és tanítványok, kik az Úr szavára, halfogásra indulnak : ezek a világi papok. A másik hajón segítségükre siető tanítványok a szerzetespapok." Vagy modern hasonlattal, katonai képpel illusztrálva: a világi papság a helyhez kötött nehéz fegyverzetű csapat, a püspöki karral élünkön, és a plébánia vezetés területén. Mi szerzetesek viszont a repülő osztag, a könnyen mozgatható csapat vagyunk, melyet azonnal alkalmazhatnak, ahol baj van."

1) Van e nehézség, melyet le nem győznek, áldozat, melyet örömmel meg nem hoznak? Mi ijeszti őket? Szent Pállal tartják: „Sem halál, sem élet, sem más teremtmény el nem szakíthat minket Krisztustól." Létezik-e a föld hátán nyomorúság, borzalom, baj, fekély, melyre nem öntik ki szeretetük balzsamát? Az egyház egyik legszebb lapja kétségtelenül a szerzetesrendek története. Az a csapat, mely ezer halálba megy az egyház diadaláért, mely előtt semmi sem nagy és nehéz, mikor a lelkek üdvéről van szó. Azért az elsők is, akikre üldözések idején, börtön, akasztófa vagy száműzetés vár. Mit köszönhet a társadalom, az állam a kolostoroknak? Tekintsünk el a világtörténeti hatásoktól és vegyük csak Magyarországot, figyelembe. Kinek köszönhető, hogy a maroknyi *) P. Dreyling Raymund szavai. L. Werler Exerzitienleitung 14. 1.