P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

A munka, kötelesség napközben ki-kiszólít kedves otthonodból. Távozáskor, visszajövetelkor szentelt vizzel hints áldást magadra. Munka végeztével szivesen keresd fel cellád csendes magányát. Petőfivel ellentétben, te úgy érezzed, hogy a lelked akkor „börtönéből szabadult sas," midőn kapához, főzőkanálhoz kötő foglalkozásaid után, cellád felszálló állomásáról Isten hegyei csúcsára szárnyalhatsz. Prohászka a Germanico-Hungáricum életét vázolva, irja a sokat kifejező mondatot: „A kolostorok csendje a lélek belső szavának ébredése".

1) Ha szereted csendes cellád kis otthonát, s abban lelked szépséges virányain tudsz elsétálgatni; ha az a négy fal és „használat" által megkeményedett, megedződött térded tanúi gyakori Istenhez emelkedéseidnek, akkor drága Testvér, lelked virágos kertjét sohasem éri fagy, jégverés vagy hőguta. 122. isten rabjai. Gárdonyi ismert kedves regényének cime, amelyben a boldog Margit korabeli kolostori életet (egyik-másik részben igen hiven) rajzolja meg. Különösen szép az a részlet, melyet ép a regény cime fejez ki. A hosszabb részeket elhagyva, álljon itt a lényege. Az öreg tót fráter, Szikardusz és a fiatal Jancsi testvér mennek az úton. Potrohos, részeg nemes tánElbeszélések, 108.