P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

neki s elviselhetetlen. Pokoli kín ez. Milyen nevetséges dőre azért annak a balga apának nógatása : Menj a kolostorba, ott legalább gond nélküli megélhetésed lesz. A hivatás nélküli szerzetesnél jobb dolga lehet a váci fegyház lakójának; az legalább elgondolhatja, hogy ott van, ahova való: de a hívatásnélküli szerzetes mindig elégedetlen. Ilyen szerencsétlen, pokoli lelkülettől mentsen meg az Úr. Szent hivatásodat becsüld nagyra, hogy általa mindenkor a vidám szerzetesek, a boldog lelkiszegények közé tartozzál. Légy az ima s munka embere és tarts meg szentül minden rendi előírást. Nézz lelkedbe, vájjon a vázolt szerencsétlen vonások valamelyike nem tünedezik-e fel abban? 120. Aki a csekélyben hű. Az Úr Jézus leszögezi a fontos tényt; Aki a kicsiben hű, az hű a nagyban is; aki a kicsiben hamis, az hamis a nagyban is. Es újból hangsúlyozza a kicsiben, a kevésben való hűséget: „Jó és hív szolgám, mert kevésben hű voltál, menj be Urad örömébe." A fiatalság nehezen barátkozik meg e gondolattal. Csak nagyságról álmodozik. Nekilendülést akar, nagy tetteket szomjazik. Hiszen helyes dolog magában véve az idealizmus, és kell is igazi nagyság után törtetnünk. Csakhogy a fiatalság nagy idealizmusa sokszor inkább nagyzolás, tettetés, hiú ambíció s a könnyelmű