P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

ion a hivatás körül ingadozóknak azt tanácsolja: Ha nem érzed magad hivatottnak, tedd azzá magad olyképen, hogy mindenben úgy cselekedjél, mint a hivatottak. 118. Szárnyszegettek. Senkit sem szabad elítélni. „Aki ítél, megítéltetik", — mondja az írás. Szent Alfonz ugyan azt mondja, hogy „a szerzetesi pályát elhagyni annyi, mint az üdvösségről lemondani", de ez túlkemény állítás. Isten irgalmát nem vonhatjuk kétségbe. Szent Alfonz ilyen kemény Ítélettel bizonyára a hivatásukkal játszó szerzeteseket akarta a könnyelműségtől, bukástól visszatartani. Szent Ágoston is említi, hogy az evangéliumi ifjú valószínűleg nem nyerte el az üdvösséget. Ezen két kitételt néha túlságosan s egyoldalúan hangsúlyozzák, ami által sok lelket tesznek szerencsétlenné. A pokoltól való félelem visszatartja őkeí a kolostor elhagyásától, holott hivatásuk nincs. Az ilyenek megnyugtatására említjük, hogy az evangéliumi tanácsok csupán tanácsok és nem parancsok. Következésképen, ha valaki azokat nem követi, nem vétkezik. Az égbejutásra nézve az Úrnak mindenkire vonatkozó szavai a döntők : „Ha az égbe akarsz menni, tartsd meg a parancsokat". Sőt hozzá tesszük : hivatás nélkül a kolostorba lépni bűn 1 S ha valaki határozottan tudná, hogy hivatása