P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

dül az, hogy vájjon a te szerzetesi életed menynyire felel meg Isten gondolatainak. Azt már is látod, hogy a „tartsd meg a parançsokat" megszivlelése a szerzetes számára nem elég. Neked a „legyetek szentek" parancsot kell megvalósítanod, életbe léptetned. Isten tőled ezt akarja. Mit gondol rólad Isten? Isten lát, Isten szemmel kísér. Vájjon olyan-e életed, hogy Istennek abban çsakugyan „kedve telik"? 117. Nehézségek. A világ elhagyásáról, a test és akarat áldozatáról szólottunk. Ezeket ifjúi lelkesedésedben föl se vetted. Nem is tartottad nehézségeknek. Te boldog voltál s a beöltözés szent öröme könnyűvé s édessé tette az áldozatokat. Könynyed taglejtéssel dobtad a serpenyőre a világot, testet s önakaratot és örültél, hogy ily olcsó áron lehettél Isten gyermekévé. Most mégis nehézségekről szólunk, melyeken úgyszólván minden szerzetes keresztül esik a kolostorban. Tán csóválod fejed. Eddig te csak örömet tapasztaltál. Nos testvér, fogadd bizalommal a figyelmeztetést, amelyre szeretettel s előre felhívjuk a figyelmedet. A szerzetesi életben, főleg az első időszakban, az öröm és boldogság égboltját közbe-közbe a komorság, csüggedés, nehézségek fekete felhői borítják be ... Jörgensennek van egy kedves meséje a buzaszem történetéről. Ez a kis búzaszem visz.szaemlékezeít a verőfényes időre, midőn a nap