P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

dolkodol te magad felöl? Mit értékelsz te magadban? Erre nézve két időpont elgondolása adja meg a helyes, döntő választ: miképen gondolkoztál beöltözésedkor a szerzetesi életről, és halálod napján milyen múltra szeretnél visszagondolni? Beöltözésed napján, a reggeli kopogás már ébren talált! Az öröm nem engedett aludni. Ami után vágyódtál, aminek eléréséért annyi nehézséget legyőztél, ellenkezést, tán ócsárlást is elviseltél: elérted azon a napon, mikor fölkaptad a rend ruháját. Örömödben alig bírtál magaddal. Mit se ért akkor előtted az egész púpos világ, ha kénytelen, nem örömest meg is ölelted, miután a nagy áradozásban habitusodra lépve végig vágódtál rajta. Ügy érezted e napon, hogy a jó isten és szeráfi Atyád a mennyből szeretettel néznek le rád. Azt a ruhát nem adtad volna oda a világ minden tudománya, művészete, kincséért sem. Egykor eljön a másik nap is. És haazmár ma következnék be? Ne áltasd magadat. Jó lesz megbarátkozni e gondolattal. Sokban előnyödre fog megváltoztatni. Valaki, hogy helyesen gondolkodjékaz életről, koporsóba feküdt és élve hallgatta végig a fölötte elhangzó temetési szertartást egészen a sirbatételig. Igen üdvös nekünk is olykor erre gondolnunk. Ez a komoly elgondolás, a szerze-