P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

S a helyes, az igazi felfogás? „Kis hugocs­kád azt mondja, — irta egy anya novicius fiá­nak, hogy te most már egészen más emberré lettél, te most egészen a jó Istené vagy." A szer­zetes „más ember." Ember, aki nem a világ­nak szolgál, hanem Istennek. Ő Isten embere. Önmaga fölé emelkedést, s a lelkiségnek ura­lomrajutását fejezi ki a szerzetes élete. De eb­ben is rejlik egyúttal értéke. Nem tudása, nem ügyessége, hanem lemondásának szent áldozata adja szerzetesi mivoltának a nimbust. P. Hart­mann, a világhírű oratoriumszerző, szerepelt egy alkalommal a bajor királyi család jelenlétében. A különben szerény, buzgó szerzetes ez al­kalomra kötelességből keblére tűzte rendjeleit, melyeket uralkodóktól kapott. Az előadás után, a királyi család tagjai elbeszélgettek a Páterrel. A királyné kedvesen incselkedett vele: „Főtisz­telendő Pater — mondotta, miközben a durva szövésű habitust simogatta — nemde, ez mégis többet ér, ez a legnagyobb kitüntetés?" A he" lyes felfogást eltalálta. 115. Mit tartasz te magad felől. A középkornak egyik legnagyobb tudósa, Bacon Rogerius testvérünk, 8 tudománynak volt doktora. A hittudományban, bölcseletben, nyelvészetben, matematikában, sőt még csilla­gászatban is nagy nevet vívott ki magának. Legismertebb azonban a természettudományok, fizika, chémia körüli munkásságáról. Századok-

Next

/
Thumbnails
Contents