P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

is elhagyta, emberré lett, szenvedett és meghalt értünk, én is el akarom hagyni a világot és Istennek élni." Barnum Ferenc nevü jezsuita novíciusnak meghalt nagybátyja és ráhagyta 50 ezer dollárnyi örökségét, de csak olyan feltétel allatt, hogyha elhagyja a kolostort. Az ifjúnak határozott válasza azonban igy hangzott : „Nagyobb szeretete senkinek sem volt, mint Jézusnak, aki értünk az eget elhagyta és emberré lett. Viszont nagyobb szerencséje sincs senkinek, mint aki Jézus választottai közt szolgálhat Jézus társaságában". *) Ezt a lelkületet a világ nem érti, mert nem adatott neki fölfogni az Ur szavát: „Az én békémet adom nektek, nem mint a világ, úgy adom én nektek." „Mily bőségesen árasztotta ránk Isten irgalmát, úgymond szent Bernát, mikor nemcsak hogy elkülönített minket a hazugság és kárhozat fiaitól és a választottak közé felvett, hanem még a tökéletesek társaságába is meghívott.

2) Azonkivül a kolostor lakója több kegyelmet is nyer. A gonddal, hajszával-teli világiaknak sokszor idejük sincs a lelkiekkel való beható foglalkozásra. A kiválasztott, a zárda lakója szívből sajnálkozhatik a világ szánandó fiai fölött. Óriási a lekötöttségük : „A férj *) Wetzel, Credo 29 30. 2) Piszíer I . 167.