P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

megígérte, hogy ha felesége, kiről az orvosok már lemondtak, meggyógyul, ő is hivő lesz. A nemvárt gyógyulás két hét múlva tényleg bekövetkezett. Mikor azonban az ezredes felhívta a gyáros figyelmét Ígéretére, ez igy válaszolt: „Hát még mit! Most fogom csak igazán élni világomat feleségemmel, hiszen egészséges." A világban az embereket nagyban befolyásolja a társaság, a százféle körülmény és főleg a környezet. A jóratörekvőnek ép ez okoz legtöbb nehézséget. Gyárban, irodában, mezőn, minden hivatásban és munkakörben aljas alakok hitvány beszédeikkel szinte utaznak a jámbor lelkekre. És hány, óh hány lélek fásul el a hosszú küzdelembenl Felhagy vele és csúszik a világ sikamlós lejtőjén lefelé. Hős lelkület kell ahhoz, hogy valaki állandóan az ár ellen tudjon úszni. Eberle, az ismert bécsi katholikus harcos mondotta : „Nehéz küzdelemben élünk- Egyszerre több oldalról csap reánk ellenségeink hullámáradata. De álljuk a harcot. Ha a küzdelemben egy kissé kimerülünk, az egyházhoz megyünk s a szentségekhez való járulásban újra erőt, kitartást merítünk a további harcokhoz." A kolostor lakója mentve van ezen küzdelmektől és az ezernyi rosszravezető alkalomtól. őt minden és mindenki a jóra ösztönzi. Azért soha elegendőkép hálát nem adhatsz már ez egy kegyelemért is, hogy t. i. Isten a világ sok bünalkalmából kimentett.