P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

fénye, nagy árnyat vet; több gondot, aggodalmat és félelmet okoz, mint csendes örömötA tisztaság nagy áldozat, de öröm is egyúttal. A test fölötti szent győzelem, a lelkiség uralomra juttatása olyan boldog öntudatot ad, melyet fel nem foghat az, aki a bűnnek szolgaságában él. ,,A tiszták a Bárányt követik bárhová megyen." — mondja az írás. Oly utakon járnak, a lelkiség olyfokú örömeit élvezik, melyek mások előtt ismeretlenek. Gyönyörűen írja le Prohászka Ottókár a Diadalmas világnézetben szent Ágnes éleiét. „Hogy beszél szent Ágnes, mily nyelven, mily érzelmekkel? Ágnes a római leány, ki „insulájából" sétára indulva gyakran elhaladt, a Möns Palatínus lábánál fekvő Vesta háza mellett. Látta a néma, rideg, kevély tömlöcöt, hol leányok pózolnak, dacolnak a szív vágyaival s a természet szenvedélyeivel. Dehát nem érezhette-e Ágnes, hogy ő is az erőszakosságnak, az öngyűlöletnek a rideg útjain jár? Nézzetek e róm^i leány arcába, kinevet titeket, ti tompaeszű Nietzschei barbárok, ti kik ködben nevelkedtetek s nem értitek a lélek derült örömeit. Nem vagyok én Vestaszűz. én jegyes vagyok. Tisztaságom nem hideg, mint a hó, mely mégis megolvad a szerető tekintet tüzétől ; tisztaságom meleg, mint a szeretet, s fehér mint a myrtus. Ujjamon gyűrű van, a Dominus Jesus Christus gyűrűvel jegyzett el magának (annulo suo subarrhavit me) gyöngyökkel s drágakövekkel ékesítette fel karjaimat s nyakamat (collum