P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

Függelék

Az exhoríáíor Atyáknak és nevelőknek. Azok a jó testvérek, kik a kolostori életre szánják magukat, bizonyára Sámuellel mondják; „Szólj Uram, hallgat a te szolgád" és a Damaszkusznál megtért Saullal kérdik; „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?". Azaz készséges lelkük keresi, várja az irányítást, vezetést. Lelkiséget kívánnak, a tökéletesebb életre törekszenek. Fokozatos, rendszeres vezetésre szorulnak. Annál is inkább, mert munkájuk, külső elfoglaltságuk szétszórtságra vezei. Azért a Szentatya nagyszabású körlevelében szivére köti a szerzetes elöljáróknak, hogy a laikus testvéreket gondosan neveljék. Rendi szabályaink (Constitutiók) megoldják e fontos kötelességet, amikor erre a szent tisztre kolostoronként megbiz egy pátert; pro quolibet conventu et resideniia a Ministro provinciali designetur idoneus páter, qui fratrum laicorum et oblatorum perfection educationi incumbat. (Const. 109.) Az exhortáíor atya tehát nem pusztán „őrzője" testvéreinek, hanem vezetője, lelki irányítója. Magasztos hivatása, kötelesség-teljesítése ezen tisztjének nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy ő maga élje át a tényt és valóságot, hogy a szerzetesi élet azon evangéliumi „gyöngy", melyért érdemes minden egyebet áldozatul hozni. Csak így fogja megbecsülni mások szerzetesi hivatását és ezen kincset értékesíteni, tökéletesíteni. A szentírás szavaira figyelmezzen: „Akik másokat igazságra vezetnek, fényleni fognak örökkön-örökké" (Dániel 12, 3.) És „Ki megtisztítja a bűnöst bűne undokságából, vétkei sokaságát eltakarja." (Szent Jakab 5, 20.) Menyivel inkább alkalmazhatók e vigasztaló, felemelő szavak azokra, kik az Istentől tökéletességre kiválasztott lelkeket a tökéletességre is vezetnek. Szeretettel ajánljuk az exhortátorok és nevelők figyelmébe szent Bonaventura művét: „De sex alis seraphim." Tegyék magukévá a szerafi Doktor által kifejtett „igaz-