P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

Függelék

szabadulva mindvégig kitartsanak. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. F. : Amen. Könyörögjünk. Isten, ki a kereszt csodálatos titkait szent Ferenc Atyánkban, a te hitvallódban, sokfélekép kimutattad : add ezen szolgáidnak, kövessék az ő jámbor áhitatának példáit, és ugyanazon keresztről való folytonos elmélkedés által megerősödjenek. A mi Krisztus Urunk által. F. : Amen. Ezek végeztével a pap az oltár elé megy ; a jelenlevők felváltva éneklik a 15.-ik zsoltárt. Közben a jelenlevők az új testvéreknek paxot (békecsókot) adnak : „Az Ür adjon neked békességet és álhatatosságot." Mire a beöltözöttek felelik : „Amen. Imádkozzál érettem." 15. Zsoltár. 1. Tarts meg engem Uram, mert benned bíztam. Mondám az Ürnak : Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged. 2. A szentekhez, kik az ő földjén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat. 3. Megsokasodott az ő Ínségük, azután siettek. 4. Nem hívom egybe gyülekezetünket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal. 5. Az Ur az én örökségem és kelyhem része ; te vagy, ki vissza adod nekem örökségemet. 6. A sorskötél nekem jelesre esett : mert jeles örökség jutott nekem. 7. Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem, még éjjel is erre intenek engem veséim. 8. Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron ; mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.