P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

melyek faragták, összeillesztették ; az akaratot, mely toronnyá emelte ; az áldozatosságot amelynek létét köszöni és mindenekelőtt istent, akire a torony mulat. — Zárdában élsz. Ne a rövidlátó Ehrenberg tudóssal járj benne, ki az egyptomi hatalmas templomok romjaiban sem talált lelkiséget, mert — saját szavai szerint — „a romok közt csak denevérek után szaladgált."

1)Erezd át a falak beszédes rezgését. Az évszázados ódon épület ne legyen dohos kripta számodra, hanem nyitott könyv, mely élőén állítsa eléd évszázadok hőseinek csodás, önfeláldozó, boldog életét. Aztán állj meg magad elölt és kérdezd ujra-meg-ujra: ki vagy? mi vagy? Honnan jöttél és miért jöttél a földre ; és miért a kolostorba? Es hová mész, hová készülsz? Ismerd^ meg lelkedet, csodáld lelkedet és lelkeddel beszélj. Halálos ágyán feküdt szent Klára. Sok szenvedés és lemondás közt eltöltött élet után lelke előtt állott a megnyílt ég. „Csak menj bátran — biztatta magát — és ne félj. Jó vezetőd van utadon. Csak menj bátran, mert aki téged teremtett, az téged meg is szentelt, az téged mindig megőrzött, az téged mindig olyan gyengéden szeretett, mint ahogy anya szereti gyermekét. Oh Uram és Istenem ! magasztallak és dicsőítlek téged, mert te engem teremtettél ! „Kivel beszélsz?" kérdi az ágya mellett *) Szuszai Apologetika 53.