P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

Csodák közt járunk. Te látod a fölötted nyüzsgő nagy világot. Az állat nem szemlél napfölkeltét, csillagos eget . . . Látod a természet színpompás képét, világát; az állat bárgyún megy el az élet és szépség mellett. Ösztönének csak annyiban értékes valami, amennyiben abrakot nyújt ... Te látod az életet ; látod elsősorban a magadét, a lélek értékeit, mélyeit, s a hit fönséges igazságait. A kérdések kérdése azonban, hogy mindent az isteni Jóság közelségében és fényében látsz-e ? Eszreveszed-e, hogy „minden bokor és fa az Isten önálló gondolata, minden csigabiga, minden ökörszem és futonc az Isten játszi alkotása."

0) Látod-e a magad életében az oly csodálatosan munkálkodó, vezérlő isteni kezet ? Quotidiana vilescunt!— mondja a latin: A mindennapos dolog közönségessé válik. S ami egyszer közönséges, az máris selejtes, semmit érő, az nem érdemel figyelmet. Testvér, ilyen hétköznapi, szürke, közönséges lelkiségbe sohase sülyedjél. Lelked szemüvegét sohase kormosítsd, homályosítsd be. Ellenkezőleg mindig nagyobbszerű messzelátóval vizsgálódjál s nagyobberejü mikroszkópot használj. Azaz mindig jobban és jobban lásd és éld át a szent igazságot : Isten szerető Atyád. Ö nagynak, szépnek teremtett téged; örök életre hív és a szent hivatás kegyelmével halmozott el. Szívből énekeld hát szent Feienccel : Mindenható és jósá* 3) Prohászka ^Föld és ég, II. kiad. 3.