P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

Megszégyenülve állunk a lelkinagyságnak ilyen megnyilatkozása előtt! A másik egyén, a már említett Nagy András. Nagyképzettségű theologiai tanár volt. Tanúskodik róla a fennmaradt, s könyvtárban megőrzött több kötetes írott munkája. Mint szécsényi noviciusmester aprólékos gondossággal gyűjtötte össze a kolostor történetének 1770 előtti adatait. Klasszikus latinsággal és utánozhatlanul változatos nyelven állította össze a meghalt rendíagokróí szóló megemlékezést (Necrologium). Ugyanabban a könyvben később az ő haláláról igy emlékeznek: „1777, nov. 29. P. Nagy Andrást, a boldogságos Szűz felajánlása ünnepén ágyba döntötte a láz. A rendi mindszentek napján, {akkor nov. 27.) könnyek közt, térdenállva végezte szent gyónását és vette azonnal magához a szent Útravalót. Másnap reggel felvette a szent kenet szentségét és névszentjének napján, áhítatos csókjaival halmozva el a szent keresztet, mindvégig teljesen ép elmével hívta segítségül Jézus és Mária legszentebb neveit, s mialatt az atyák és testvérek az éjféli zsolozsmát zengték, a nála maradt atyák és testvérek imái közben csendben (placidissime!) adta viszsza lelkét Teremtőjének ..." Az elmúlt századok ily nagy őseinek nyomdokába kell lépnünk. Ne csüggedj testvér kicsiségedet látva. Isten kegyelme ma is éppoly hathatósan működik; s tudja a száraz csontokat megeleveníteni; tud a kis emberből is nagy