P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

lostor ügyét. Füiöp András sikertelen kísérlete után a szívós Bárkányi János atya eljutott a régi Szécsényig. Öt év alatt a romhalmazt benőtte a gaz. Bokrok sűrűsége kígyók, farkasok tanyájává avatta. A vidék is lakatlan volt. A páter még sem csüggedt. „Meghivó lelevelet" írt az Ipolyon túlra, a kékkői erdőséségekben magukat meghúzó embereknek, „könnyesen buzdítva mindenkit a visszatérésre".

1) Az összesereglett népnek a Szentlélek kápolna előtt tábori szentmisét tartott, aztán a kápolnáról nevezett patakon át hidat vertek és baltával, csákánnyal, fűrésszel vágtak maguknak utat az összedőlt templomig. Lankadást nem ismerő erővel láttak a testvérek a munkához. A templom szentélyét gyorsan tető alá hozták, a bedőlt oratoriumot is helyreállították és hozzáépítették az új zárda első szárnyát. — Azután sorba került a hatalmas templom és lassankint a zárda másik két szárnyának építése. Nagylelkű jótevők siettek a testvérek segítségére : Szécsényi György esztergomi primás, Koháry István, a sokat sanyargatott, szentéletű gróf és költő; a Balassa grófok s azok jószágkormányzója Miszleniczky. A testvérek példáján felbuzdult a nép, Szécsény újra felépült, úgy hogy 1705-ben a hires országgyűlést már itt tarthatták meg. A zárda falai közé fogadhatta a vezérlő fejedelHistória domus.