P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

„Hol forrtak jobban egybe a ferences atyák a nemzet életével, mint épen nálunk. A nemzet története a ferencesek története. Szivük dobbanása a nemzeté volt, ajkuk imádsága a nemzetért emelkedett az égbe. Irodalmunk legelső zsengéit ők fejlesztették, a klasszikusokat ők másolták. Résztvetlek a háborúban, együtt véreztek véreinkkel, együtt örültek győzteseinkkel, ott voltak a békepontoknál és mindenütt békét, igazságot, szegénységet hirdettek. Es az ő legnagyobb érdemük, hogy mindenkor hiven szerették a magyar népet. Ezért minden tiszteletet megérdemelnek. Multjuk díszes, jelenük édes, jövőjük hozzánk van kötve". *) Márki Sándor egyetemi tanár munkájában olvassuk: „A ferencesek mindenkor azok közt voltak, akik, mikor a nemzet aludt, virrasztottak álmai felett, s mikor a nemzet ébren volt, együtt dolgoztak vele. Oly időben, mikor „bujt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában, szerte nézett s nem leié honját a hazában," a szegénység apostolai egyúttal a hazaszeretet apostolai voltak".

2) Magyar István kúriai tanácselnök szinte áradozva irja: „A magyar nép megszerette szent Ferenc fiait, mert kiválóan neki való papok ők, akik a magyar le

lk

iélet utjain otthonosak. Tessék Ferences Közlöny 1926. 13

1 — 132. 2) Magyar Középkor. Élet kiad- 187.