P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

dása: ha a városon keresztül mész, el ne feledd, hogy szerzetes vagy és nem festcv Szalézi szent Ferenc tanácsolja: általában, láss, de fixirozva ne nézz. Egy nőrokonáról beszélgettek. „Igaz, hogy sokszor láttam, — jegyzi meg a szent — de megvallom, még nem néztem meg." Canus püspök magyarázatot kért. „Lássa — feleli a szent — én önt már gyakran láttam és nézegettem is! De rokonomat, aki abból a nemből való, amelyet látni, de nem nézegetni kell, csak felületesen és általanosságban láttam, pusztán azért, hogy megismerjem ha találkoznom kell vele.

1) A szem nézése — állapítja meg helyesen szent t Bonaventura — leginkább árulja el a kevély embert. Homlokodat ne ráncold össze. Ezt csak a földi gondok tehetik, neked pedig lelki gondjaid lehetnek csupán. Lelkiséget vigyél be mindenbe. Még a virágot is ne világiak módjára szagold, hanem szent Ferenc lelkiségével, gondolatvilágával, aki a virág szépségének, illatának szárnyain Istenhez emelkedett. A következő néhány szabályra ügyelj még. Köhögésed, orrfujásod, sohase legyen feltűnő. Közösségben az ásítást lehetőleg győzd le, de ha mégis ásítanod kellene, takard el nyitott szádat eléje tartott kezeddel. Sohase könyökölj, még akkor se, ha egyedül vagy ') Bougaud — Pesti növendékpapok, Chantai szent Franciska élete J. 179.