P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)
c) A szerény és illemtudó szerzetes
Emberek vagyunk, s emberek közt telik el életünk. Isten értelemmel ruházott fel bennünket s azért értelemmel, s értelmesen is kell eljárnunk, nem pedig „ugy mint a ló és öszvér, melyeknek értelmük nincsen" (31. zsoltár.) A közös életnek meg vannak a maga illendőségei: méltóság, méltányosság, tisztességszabta követelményei, melyek alól a szerzetesnek sokkal kevésbbé szabad magát kivonnia, mint a világinak. Hiszen a szerzetesi illendőségnek a lényege éppen az, hogy lelkiséget áruljon el és másoknak lelkiséget nyújtson. „Az Úr közel van: azért legyen szerénységtek ismeretes az emberek előtt". (Sz. Pál) 132. Becsüld meg magadat. Itt nem a szerzetesi hivatás fönségéről szólunk, hanem pusztán arról, hogy mindenkinek már emberi méltósága miatt is kiválókép kell magát megbecsülnie. Egyedül testünk elemeit tekintve, nem nagy ugyan az értékünk. Amerikai tudós kiszámította, (olvassuk Walternál,) hogy egy 75 kg súlyú ember testének anyaga 200 tyúktojásnak felel meg. Víztartalma elég volna egy asztalterítő kimosására. Piros vérsejtjei vasából 7 patkószög kerülne ki. Mészéből egy kis falusi szobát végig lehetne meszelni. Szénsavas grafittá változtatva 65 ceruzát adna. Kénjével egy kutya kölykeit el lehetne pusztítani. Foszforából 800.000 gyufaszálat lehetne készíteni. Még 20 kanálnyi