P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

A „lelkek kettéválását" értük meg. Ma egymással szemben áll a két tábor: az életet adó és a rothasztó, vészthozó. Reményeinkről, jövő kilátásainkról szóltunk. De a veszedelmekről sem fordíthatjuk el tekintetünket. Azokkal szembe kell néznünk, velük fölvennünk a harcot hogy ahol még nem késő, a rothadástól mentsük meg a lelkeket, vagy legalább is lokalizáljuk a kórt. Három oldalról támadta meg a mai társadalmat a romboló irányzat. Szomorú példákban szemlélhetjük ezt az igazságot. Eiső gyanánt szerepel 1919. május elseje. A lázadás színével vonták be a fővárost; a vallást, keresztet, koronát, hazát az utca porába taposták. A mai kor főjellemvonása s jelszava: „le minden tekintéllyel!" Ez a letipró, tekintélyt nem ismerő, csak jogokat követelő, de kötelességről hallani nem akaró szellem, nem üti-e fel mindenütt a fejét, a kommunizmus keserves tapasztalatai után is? Tekintély, felebbvaló, engedelmesség nem kell. Jog, törvény, szerintük „bosszantó korlát". Viszont a szabadságból „korlátlan mérés", azaz fékevesztettség kell. Ilyen szellem biztos katasztrófába sodor. A másik kép. Szobortervezetről folytattak nézetcserét a szovjet tagjai. Azon gondolkoztak, mikép jellemezhetnék leghűebben a mai közszellemet. A végén három név maradt vissza: Lucifer, Kain és Júdás neve. A választás, a Krisztust 30 ezüstpénzért eláruló Judásra esett.