P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

jegyzi meg erre nézve La Bruyère, hogy az ilyen gúnyolódok sohasem aratnak tiszteletet. Meghallgatják ugyan őket, nevetnek szellemességeiken, de senkisem tiszteli, szereti őket".

1) A gúnyolódó, kritizáló szellem, ez a „porfelhő," mely fullaszt és gyilkol: sohase szálljon le a kolostor lakóira. Minden szó, mely a legkisebb mértékben is sérthetné a szeretetei, legyen távol a testvérektől, főleg a rekreáció alatt. Jól mondja az írás: „A bölcs kedvessé teszi magát beszédje által, a bolond kedvességeelenyészik." A szórakozás legyen tényleg üdülés. Szerezzen testi-lelki könnyebbülést. Tegyen alkalmassá buzgóbb, összeszedettebb imára és készségesebbé a munkára. 129. Politikamentesen. Katholikus embert hazaszeretetről nem kell kioktatnunk. A katholikum természetszerűleg foglal magában mindennemű hűséget, szereretet, önzetlenséget, önfeláldozást. A kelleténél nagyobbfokú merészség kellett ahhoz, hogy egyesek már a hazaszeretetet is t monopolizálják, maguknak kisajátítják. Mintha a nagyhangú deklamálás, piaci kikiáltás, sajtókürtölés egyenlő lenne a hazaszeretettel! A katholikum gerincet, jellemet fejez ki, s ahol e gerinc hiány* zik, pótolja a vaklárma. Ennek nyomában viszont, az adott helyzettel megalkuvó politika jár. ') Wöhrmüller Das Königliche Gebot 139—192