P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

szenved:" együttérzett az egyházzal. X. Pius felzokogott a háború kitörésekor. Átélte a fájdalmat, mely népére, hiveire szakadt. XI. Pius szavaiból kiérződik a fájdalmas együttérzés a Mexikóban szenvedő keresztényekkel. Testvéreiddel együttérezni annyit jelent, hogy az ő szükségük, Ínségük, gondjuk a te szükséged, gondod is egyúttal. Kérés nélkül imádkozzál értük. Szónélkül siess segítségükre ; találd ki vágyaikat ; figyelemmel légy életkörülményeik iránt, emléknapjaikon kedveskedjél nekik. Egyszóval minden ügyük a te ügyed legyen. Együtt kell érezned a házzal is, amelyben lakol. Aki amit szeret, oda húz és annak érdekeit igyekszik előmozdítani. Mikor a frank-ügyből kifolyólag „hazaiak" csináltak lármát a külföldön, joggal nevezte valaki az ilyeneket „hazaárulóknak." Mert — úgymond, — a valamire való fiú nem viszi ki a családot megbélyegző dolgokat a világ elé, még azon esetben sem, ha atyja máskor meg is verte." Együtt kell érezned a renddel is, melyhez tartozol. Azért törekedjél megismerni annak múltját, jelenét, szellemét. Ilyen együttérzés azonban természetesen sohasem kerülhet az erkölcsi erényekkel, szeretettel ellentétbe. Ahol ez a szeretet, együttérzés élet és valóság, ott a szent közösség istenáldást és békét áraszt. A mennyország előcsarnoka az ilyen kolostor, s róla áll a zsoltáros szava: „Oh mily édességes, és kellemetes a testvérek között lakozni!"