P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

Mértékünk ebben a szeretetben : „mint önmagadat", vagy még inkább az Úr szavai szerint: „szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket." Pedig milyen nagy az Úr Jézus szeretete. Gyengéd, meleg, anyai, önfeláldozó, halálbamenő. Ilyen legyen a tied is testvéreid iránt. E szeretetnek tettekben kell nyilvánulnia. Szent János int : „Testvéreim szeressünk nemcsak szóval, hanem cselekedettel és igazsággal". Hol vannak a te tetteid ? Mert ha nincsenek, bizonyára nincs szereteted sem. Emlékezzél vissza mindarra, mit a felebaráti szeretetről s az irgalmasság cselekedeteiről mondottunk. À kolostori közös élet igen alkalmas a szeretet gyakorlására. Tedd fel magadban, hogy napot nem engedsz elmúlni anélkül, hogy a szeretetben ne gyakorolnád magad. Carlyle skót költő így köszöntötte a napot : Az örökkévalóságból emelkedtél fel, az örökkévalóságba szállasz újra alá, de nem távozhatsz mindaddig, mig nemes, nagy tettekkel meg nem szenteltelek. *). Aki testvérét szereti, az imáiban, szent áldozásaiban mindig megemlékezik róla; elnéző iránta, sértést észre nem vesz; barátságos, engedékeny, kérését vissza nem utasítja; minden pillanatban kész segitségére lenni; sőt keresi erre az alkalmat is. Szent Pállal, szent Ferenccel mindenki szolgájának tartja magát. És a homályba, lénybe öltözött Komorkodó pillérsorok között Halk láb

nesz s kámzsák surranása rebben. l) Wolpert : Sonntag der Seele 114.