P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

szívesen, ami neki tetszik, a nem kedvére valót pedig csak parancsra és immel-ámmal végzi, d) Akinek nem kell a rendes munka, hanem a rendkívüli, e) A különc, aki minduntalan kedvezményeket, más foglalkozást, elhelyezést erőszakol ki. f) Aki mindig azt kutatja, keresi, hogy az emberek miképen vélekednek felőle vagy munkáiról. Csak vesztére van az ilyenen a szerzetesi öltöny. Mit ér elhagyni mindent, ha állandóan saját kedvedet keresed?! Légy mindenben Istennek szolgája, „rabja", hogy semmit se tehess Isten akaratán kívül. Ha a szerencsétlen részeges emberek és a szenvedélyek többi rabjai vakon, szinte szükségszerűen rohannak szenvedélyeik utján, igyekezzél te is Isten akaratának vakon, következetesen, szükségszerűen, szenvedélyesen engedelmeskedni. 123 Klerikusok, páterek, lelkiatyád. Szent Ferencet egyesek a tudomány ellenségének szerették feltüntetni. Bizonyára ellensége volt a hiú tudománynak, tudálékosságnak és többre becsülte a tettet a tudásnál. Épen ezért nem akarta, hogy a laikus testvéreknek közük legyen a tudományhoz. De azt a tudást, mely Istenhez vezet, s Istenről szól, nagyra becsülte. Azért írja hattyúdalában, (végrendeletében) oly szépen : „És a theologusokat és akik Isten igéit hirdetik, tisztelnünk és becsülnünk kell, mint olyanokat, akik lelket és életet adnak."