P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet

lottunk. A testvérek buzgó imája, tudása, ékesszólása, szép egyházi éneke vonzotta köréjük közel s távolból a hívek sokaságát. Nagy jelentőségű volt a hitélet szempontjából a fentebb említett határozat, mely szerint mindennap énekes misét kellett a szécsényi templomban tartani és a zsolozsmából a vesperást is, kevés kivétellel, mindennap szintén énekelték. A vidéknek lelki középpontja lett így a szécsényi templom. Gyóntatószékeiben pedig egyenként alakították, nevelték a lelkeket és vezették a keresztény életszentség magaslataira. Szószékéről népies oktatásokban, Temesvári Pelbárt népies felépítésében nyújtották Isten igéjét. Lehet, hogy a szécsényi kolostor áldozatos tagjai közül egyik-másik a pestis-betegek szolgálatára szentelte életét, vagy ment a kúnok közé, hol a vértanúság pálmáját nyerte el ; sajnos, a török-világ minden feljegyzést megsemmisített. Ebből az időből már több adatunk van arra nézve, hogy a,

III. rendeseket rendszeresen vezették. Különösen a kolostorban élőket. Újra kieszközölték a Szentszéktől, hogy külön házban lakjanak, házikápolnájuk legyen. Említettük, hogy Szécsényben már a konventuális testvérek alatt is valószínűleg laktak kolostorban élő III. rendesek. A Szentlélektemplom gondviselését bizonyára átvették az új testvérek is. Résztvehettek a Szent Péter templom építésének előmozdítására a búcsúhirdetésben, amivel Magyarországon a szigorú ferencesek is meg voltak bízva. Hasonlóképpen a török elleni keresztesháború hirdetésben is. Az összkép szerint : a ferencesek, a szécsényiek is, megtették a magukét, hogy az országnak a jobb jövőt biztosítsák. Nem rajtuk múlott, — de számtalan más okon és körülményen, — hogy .mégis bekövetkezett „nemzeti nagy létünk nagy temetője, Mohács" . . .