P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban

ház és a nővérek ellátásáról akkép gondoskodtak, hogy összeköttetéseik révén a Szentszéktől búcsúkedvezményt eszközöltek ki a kápolna látogatói és a kórház jótevői számára. Csak új oklevelek deríthetnek teljes világosságot ezen ügyben. Annyi bizonyos, hogy az irgalmas szeretetnek ezen központja Szécsény nagy múltjának egyik legdicsőbb lapjára enged következtetni. * * * A kevés adatból méltán következtethetünk arra, hogy a szécsényi kolostorban serény munka folyt. Azon idők szerzeteseinek élete tele volt kellemmel és derűvel. Szent Ferenc fiai nem ismerték a levertséget, lehangoltságot. Kétyi János lector, Nagy Lajos gyóntatója és krónikása ütközetekbe kisérte urát, — beszámolójában vidám elbeszéléseket sző, s egész leírásán jóízű élénkség ömlik el. A szécsényi kolostor lakóiról is elmondhatták kortársaik, mint Szent Ferenc első társairól : „Hogy tudtak azok a testvérek örülni, — mert sokról mondtak le." A nyomdából kikerülő első ívek tördelése közben hagyta el a sajtót Horváth János „A magyar irodalmi műveltség kezdete" c. kiváló munkája. Különös báj, kenetteljesség vonul végig a könyvön: a szerzetesi élet bensőséges öröme. A szerzetesi életről irt sorainkat — még az utolsó pillanatban, a fejezet végén — kiegészítjük néhány sokat kifejező idézettel. „Békesség vagyon az cellában. Az cellának kívüle nincsen egyéb, hanem csak hadakozás . . . Az cellában imádkozzál, írj, tanulj ; olvass szent írást, avagy gondolkodjál az Úristenről!" ezt mondja a „szerzés," a regula, melyet Ráskai Lea írt le 1510-ben a Nyulakszigetén. Sziget, békesség szigete volt maga az egész irodalom, s csak azoké, kik a széles folyón, mely a békételen, a profán nagy világtól elválasztotta őket, viszszafelé soha át nem keltek. Megfogadták a tanítást, a legszebbek egyikét, melyet magyarúl is olvashattak: „Ezenképen mi is ne örüljünk édes nénéim ez világi tisztességnek, se örömnek, se tudománynak, se méltóságnak, se szépségnek, se atyánknak, se anyánknak, se atyánkfiainak, de csak az legyen örömünk, hogy felirattatott mennyországban a mi nevünk. Bizonyával kegyig felirattatott, mert elhagytuk ez világot minden pompaságával. Mi es vigadhatnánk ez világon, miként ez világnak szeretői, ha akartuk volna. De meggondolván ez világnak elmúlandó voltát, megutálok őtet." A Vitkovics kódex „Új szerzetesek regulája" ezzel a tanácscsal kezdődik : „Annak okáért incselkedjél (igyekezzél) üdődet elköltened avagy imádságban, avagy irás-olvasásban, avagy szolgálatban." „Oly sokat se egyél, hogy étel után nem olvashatnál imádságot vagy egyébb írásokat." „Mikoron asztalhoz mentek, mígnem onnan felkeltök, amit nektek szokás szerint olvasnak, hallgassátok, hogy necsak szátok vegyen étket, de még fületek is bevegye isten igéjét." A szerzetesi élet, a szerzetesi fogadalmak jellemzésére egész sor példát elevenít fel a 182—197. lapokon. A kódexmásolók lelki