P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - Jegyzetek

1

8) Történelmi tár 1900. 558. 1. „quod toto illo tractu inter Setchinum et Fillekium, nonnisi per invias montes silvasque ducebamur,.." 1!

1) Pór Antal Az Anjouk ház. Milleniumi kiadás 84. 1. ^

1) Pór Antal Monumenta Vaticana. Gentiiis biboros LH. (52. 1.) 3

1) Pór Antal Monumenta Vaticana IL—L. (49—50) — Theiner Vetera monumenta Historica Hungáriám illustrantia 1859. I. 616. szám. 2

2) Karácsonyi János Váradi tüzes próba lajstroma 1903. 8. 1. 14. jegyzet, és 222 1. — A veszekedök nevei : Lodomer, Boroct, Odus, János, Furces, Albeo, Uruz és Pisco. — Az esetről megemlékezik Bártfai Szabó László Széchenyi család monográfiája 1901. I. 18. I. 2

3) Nagy Imre Hazai okmánytár VIII. 25. 2

4) Wenzel Gusztáv. Árpádkori újokmánytár X. 35 1. 27 sz.; 294—295 1. 188 sz. — Lásd Bártfai Szabó L. Szécsényiek I. 18. ^

5) Wenzel I. m. X. 156 I. 101 sz. „et pro Benedicto fratre suo de Fulkus, jobagiones(l) Castri de Neograd duas partes cuiusdam terre sue hereditarie Zechen vocate ipsos contingentes Farkasio Comiti Filii Fulkus pro viginti quinque marcis partim in argento et partim estimatione condigno solutis..." 2®) Nagy Iván Nógrádvérmegye története az 1544. évig. 56 1. 2

7) Nagy Imre Anjouk I. 640— 641. — „pro destructione et combuslione possessionis ejusdem magistri Thome Zechen vocate et aliorum possessionum ad eandem pertinentium, nec non denudationibus mulierum et virginum, ac excidii hominum in eisdem possessionibus per eosdem factis et commissis. .." f) Nagy Imre Anjouk. III. 370. 1. 21

)) Fejér Codex diplomaticus IX. 278 1. 3

0) Nagy Imre, Hazai okmánytár VIII. 371. Az Erdődy család galgóci levéltárában található egy régi okmány, mely hozza a végrendelet egész szövegét. Lib. A. fol. 102 nr. 21.: Confirmationales et Consensuales Stephani Regis Hung. Super testamentaria dispositione Petri Filii Uza mediantibus quibus omnes possessiones in Jenő, Saagh, Zechen Ecclesiae de leporum Ao 1271 legavit et contulit. — Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy ezen oklevélmásolatban olvassuk XVI—XVII. századra valló írásból, hogy a birtokot a nyulakszigeti klarissza apácák örökölték : „Religiosorum Virginum Sanctimonialium Ordinis S. Clarae..." Ez a feljegyzés azonban téves : a nyulak szigetén a ferenceseknek volt kolostoruk Szent Klára tiszteletére emelt templommal, de klarisszáknak a szigeten nem volt kolostoruk, hanem csak a dominikánus apácáknak. (NB. Erdődi lt. alatt mindig a galgócit értjük. 3

1) Fejér, I. m. IX. I. 597. — Nagy Iván I. m. 59 1. 3

2) Pór Antal Monumenta Vaticana I. 2 kötet, 49 1. 3

3) Karácsonyi János Magyar nemzetségek II. 266—268. Idézve A váci egyházmegye történelmi névtára c. munkájában II. 494. Vácz 1917. 3

4) Nagy Imre Anjouk I. m. I. 289. I. — Mi a Kácsik elnevezésben Hómannt és Paulert követtük. Az oklevelek különféle írásai nyomán egyesek a családot Katitznak, mások Kachichnak, vagy Káticsnak írják, mint Nagy Iván (I. m. 14 1.) De Nagy Iván is megjegyzi : „Egyik jeles írónk (Pauler A Magyar Nemzet története II. 68.) magyarosan Kácsiknak írja e nemzetség nevet. Lehet, hogy eltalálta." — Hómann Magyar történet II. 312—3131 (melléklet) szerint Széchenyi Tamás 1320—40. erdélyi vajda; 1320—21. a királyné tárnokmestere, 1339—1342. tárnokmester. 3

5) Nagy Imre Anjouk I. 528. 1. 3

3) U. o. II. 286, 290, 294, 299 1. 3

7) U. o. II. 435. 1. 3

S) Pór Antal Az Anjou ház 82. 1. 3

0) U. o. 76 1. — A Zách Feliziánról mondott Ítéletről olvassuk Hómannál (II. 275—277.) „Az itéletlevél hangsúlyozza Károly királynak az ország rendjének helyreállítása, az elvadult állapotok megszüntetése körül szerzett rendkivüli érdemeit, áldásos működését, minek eredményeként a körülfekvő országok között Magyarország az „országok királynője lett". Ezt a körülményt mérlegelve, tartották szükségesnek az országnagyok példátlanul kegyetlen Ítéletüket a király személye és családja ellen irányuló merényletben részesnek talált, vagy részesnek vélt nemzetségekkel szemben. Az ítéletnek ebben az indokolásában a magyar közvélemény egy nagy részének, a királyhű arisztokraciának felháborodása jutott kifejezesre. A közvélemény más része azonban elszörnyedve vett tudomást az itélet borzasztó