P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - 4. A kolostor jótevői

1739-ben Kecskeméten akadt a szécsényi kolostornak nagy jótevője, Horváth Tamásné személyében. A jó asszonynak senkije sem volt, s betegségében a kecskeméti házfőnök gondoskodott róla. Igen gazdag lehetett, mert vagyonából háromezer forintot tett le alapítványként a szécsényi kolostor javára, miként erről a kecskeméti házfőnök levele ad felvilágosítást. P. Bede József tartományfőnökhöz írt levél szövege : „Horváth Tamásné Máter consignált kezemben pro custodia három ezer forintokat pro majori securitate (mivel annyira jutott nyavalás, hogy nincs körülötte aki neki hideg vizet adjon) oly condicioval, hogy halála után cedat conventui Szécsényiensi, per modum fundationis, az ezer forintok a Venerabile előtt égő lámpásra, hogy annak interessébői faolaj tartassák, a más kétezer pedig szokás szerint való fundatió képpen ; és ezen háromezer forintokért nem kiván többet 60 szent Miséknél esztendőnként, nec praefigendo quidem dies, vei hebdoír.adas, hanem amidőn reáérkeznek. A perpetuitás iránt ilyen diificultást tettem a Maternek : Hogyha pogánytul vagy másféle ellenségtül történetből a Convent pusztulásra jutna, kiván-e minket obligálni ? arra azt felelte hogy nem. Erre bölcs-okos tanácsát elvárom, mentül hamarébb. T. A. és ha acceptállya-e a Convent, vagy sem. Amint ezt senki sem tudgya, csak az Isten, én harmad magammal s T. Atyaságod. Ezzel minden tovább is istenes imádságaiba magamat ajánlom. Maradok A. R. P. Provinciáé emeriti humillimus servus Kecskemétin i 18 febr. 1739. Fr. Remigius Olasz" A rendnek nem volt szerencséje a malmokkal. 12 évre a csongrádi eset után a kolostornak malomhelyet hagyományozott Baranyai Zsófia, de azt is elvitte az idők árja, mint azelőtt Forgách Zsigmond és Molnár Miklós hagyatékát. 1742 "Aláb irt vallom e levelemnek rendiben és adom tudtára mindenkinek, a kinek illik, hogy én megemlékezvén bűnös lelkemnek és édes Eleim, Véreim s Maradékaim Leikeiknek üdvösségekről, csak valamivel azzal is kívánom Teremtő Istenünket engesztelni, amenynyire eő Szent Fölségének Kegyelmebői való erőm engedte. Ezen Nemes Magyar Hazában levő édes Üdvözítőnk Provinciájában Istent szüntelen imádó Szeraphicus Szent Ferenc Szerzetes Társainak a Szécsényi Klastromjokban levő posztó mivesekhez szükségh képen kívántató Kallónak való hellyt attam és engedtem itt Ráros Muladi Határomban, melly vagyon Nemes Nógrád Vármegyében, a Stregári patak folyásán ugyan a magam lisztes Malma mellett, olly okkal és móddal, hogy ezen adásomat és ajándékomat, soha se magam, se Maradékim, vagy Attyámfiai semminémü ki gondolható szin, vagy fortélly alatt meg ne másolhassam és másolhassák, hanem a meg irtt Szent Szerzet azon Kallóval ugy mint saját Szükségére épitetettel Szabadon és békével éllyen örökkén. Mirül adtam ezen kezem irá-