P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - 4. A kolostor jótevői

1-mo. A szécsényi Páter Fracziskánusoknak hagyom Horpácson lakozó Bozóki Andrásnál tizenhét német forintomat mise mondásra, mely tizenhét forintom ily formán volt nála, hogy ennek előtte husz esztendővel attam volt neki tizenkét tallért, azon pénzre tartozott volna adni minden évre négy kila búzát, de hogy semmit nem adott, holott amely esztendőben drága volt az jószágh, tehát minden patvar nélkül adja meg az Tisztelendő Páter Francziskánusoknak ; jóllehet ugyan, hogy többel adósom, de nem háborgatom, mivelhogy szegénységit tekintem, de az felül írt summa pénzt szívessen adja meg, mivelhogy akkor jó voltam, mikor adtam neki, így hát nekem is most jól esik. Csak adgya meg az Jámbor. Melynek nagyobb bizonyságául attam ezen Testamentom Levelemet ily böcsülettel emberséges emberek előtt úgymint: Mézes Istvány (keresztvonás) Döme András Pásztor Imre Gyalog Mihály Pap Istvány Coram me Michaele Szalkay Ludi Magistro veczeyensi. Anno» die ut supra. A jó özvegyasszony jószándéka azonban csak nagyon csekély mértékben valósult meg. A végrendeletre egykorú iró azt jegyezte fel, hogy 1722-ben négy rénes forintot kapott a kolostor. Azon időben több egyén akadt, aki más hijján akkor próbált jót tenni, mikor adósától nem tudta megkapni a kölcsön adott összeget. Talán úgy vélték, hogy a kolostornak van gondviselő szindikusa, aki tanult ember, az majd behajtja a tartozást. így gondolhatott a szécsényi Varga Pál is, aki 1724-ben ily módon rendelkezett : 1724. — „Én alább meg írt per paesentes recognosco, hogy az melly négy rénes forintokkal Nemzetes Vitézlő Spaczalay István Uram adós nékem már tiz esztendőtül fogva, azt magam jószántábul engedtem az szécsényi Conventnek, úgyhogy eő kegyelme tartozzék minden okvetlenül, mennél hamarább a szécsényi Conventet megelégíteni és megfizetni. Mellynek nagyobb bizonyságára attam ezen Levelemet keresztvonásommal megerősítvén. Actum Szécsény die 15 januarii 1924. Varga Pál. (keresztvonás)" De hiába adta nagyobb bizonyságára keze vonását, és sürgette, hogy tíz év után azonnal fizessen Vitézlő Spaczalay uram, — úgy látszik sokszor kapott az adós hasonló felszólítást. Nem is látott a kolostor azon négy forintból még egy garast se. Egykorú kéz csak annyit írt ajmeghagyás hátlapjára: Ex nihilo nihil fit : semmiből semmi sem lesz. (Ennél jobb eset volt annak a kecskeméti asszonynak a végrendelete, mely szerint, riska tehenét, ha megkerül, hagyja Borcsalányának, ha nem kerül meg, hagyja a barátoknak).