P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
II. RÉSZ. - 3. A novíciát története
•választott ki Józsue 12 embert, vitetett velük a tábor helyére 12 kemény követ a Jordán közepéről és idézi Szent Bonaventurát, aki szerint az, aki az ígéretföldjére akar jutni, annak szintén a 12 fejezetből (kövekbői) álló regulát kell választania. „Ebből a 12 kemény kőből, mint Józsue — fejezi be gondolatokban és a Szentírás ügyes alkalmazásában gazdag beszédjét — oltárt csináljatok és azon áldozzátok az istennek, ad litteras, bölüről bütüig megtartván a Szt. Regulát és így minden tartóztatás nélkül mehettek a tejjel-mézzel folyó mennyei boldogságban." Ezen idézetekből kitetszik azon idők magisztereinek felfogása és nevelési módszere a szerzetesi életre vonatkozólag. Hogy az általános igazságok előadása, evangélium olvasás és regulamagyarázás mellett használtak-e lelkiéletet tárgyaló könyvet, erre nézve döntő bizonyítékul szolgál a noviciátusban megmaradt „Speculum Noviciorum" szerzetesújoncok tükre c. könyv, melyet P. Abrahámffy János szakolcai újoncmester állított össze Szent Bonaventura hasonló c. kisebb kötete nyomán. Számos fejezetben gyakorlatilag mutatja meg az áhítat szellemét és a szerzetesi tökéletességet. Nevelési szempontból több elsőrendű fejezettel találkozunk: „De quatuorcautelis noviciorum"; „De signis quae demonstrant differenciám noviciorum (signa improborum, curiosorum, superborum)" : éleslátással és mély emberismerettel megírt fejezetek. Ezen könyvet a legutolsó beírás szerint még 1839-ben is használták. 2 8) II. József óta azonban elvilágiasodott a szerzetesi szellem. Az elöljárók igyekeztek ugyan megmenteni a régi lelkiséget és az újoncházban derék lelkiembereket alkalmaztak. Egy 1801-ben, professzióra elhangzott beszédben, a magiszter a szerzetesi élet „királyi méltóságnál is felségesebb állapotáról" beszél az újoncoknak. Á beszédből mégis hiányzik a régiek átélése, bensőséges szíve ; inkább az észhez szól. Egy 1805-ben fogadalomtételre mondott beszédben olvassuk : ... „A szerzetesnek professziója, felesküvése halál és élet . . . Tekincs öltözetedre, fekete durva ruhádra, (tehát ekkor már megváltozott a régi szín!), melyet unatkozva megvetnek sokaknak szemei: mi mást jelent öltözeted, ha nem a halált, hamut, port, megvetettséget. (A régiek máskép gondolkoztak !) Tekincs klastromodra, celládra, mi más ez, ha nem a te koporsód, mely életedet bezárja . . . Szent Mihály gyertyáját már kezedben tartod ..." „Már, mint vélem, szerzetes atyámfia, — tér át beszédjének másik részére — elegendőképpen megértetted, hogy tenéked a professzió által meg kell halnod, — ha mindazáltal félsz, rettegsz, vonakodol a szerzetesi haláltól, intlek és kérlek, távozz innen még időd vagyon, et abi post greges sodalium tuorum, menny a te pajtásid nyája után, ha pedig Szt. Pállal tibi mori lucrum, a halál neked nyereség, halljad, minő nyereség légyen meghalni professzió által ..." „Ezeket kellett elmondanom (tér ki a professzió Krisztust követő tökéletesség fejtegetése után a világ felfogására), ezeket kellett elmondanom szerzetes atyámfia, hogy nyilván légyen, mennyire hibáznak azon ifjak, kik a szerzetbéli életet behunyt szemmel nézik, tele torokkal kacagják, vélvén a szerzetbéli életről, hogy a klastromokban irtóztató, rettenetes, embertelen kegyetlenség lakik, holott a szerzetesek a szent élet és szent
