P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
II. RÉSZ. - 2. A plébánia története
A plébánia vezetésére vonatkozó pontos adatokkal csak a felszabadulás óta rendelkezünk. A gondosan vezetett anyakönyvek szolgáltatják erre a kézenfekvő tényeket. A plébániát a páterek 1725-ig vezették. Ekkor a galgóci rendtartományi gyűlés, Bede József tartományfőnök elnöklése alatt, lemondott a szécsényi plébániáról. Spáczay Pál esztergomi általános helynökhöz írt levelében Bede tartományfőnök kifejti, hogy a múltban a lelkek üdvét szem előtt tartva, a rend vállalta a plébánia vezetését, de miután most már békét élvez az ország, az egyházmegye pedig megfelelő számú papsággal rendelkezik, a plébánia vezetéséről lemond, annál is inkább, mert a ferences szellemnek a plébániavezetés nem felél meg, miután sokszor fordulnak elő olyan esetek, mikor egyeseket fenyíteni kell. i: í) 1725 január 14-én írta Bede tartományfőnök a levelet. Az érseki helynök el is fogadta a plébániáról való lemondást. Először azt tervezte, hogy Szécsényben külön plébániát állít fel, s a Szentlélekkápolnát plébániai templomnak deklarálja. Akadt is jelentkező, aki eljött Szécsénybe körülnézni, de reményvesztetten hamar el is távozott. Az illető endrődi plébános (vagy segédlelkész), aki ugyanazon év ápr. 23-án a következő levelet írta Spáczay vikárius generálisnak : Illustrissime et Reverendissime Domine, Domine Praesul ac Patrone mihi colendissime ! Salutem, servitiorumque meorum humillimam commendationem. Mint hogy Méltóságos Vikárius Ur Nagyságod előtt resolváltam volt Szécsényi plébániára való menetelemet (sub condicione tamen) ha jól végezhetek, mind a földes úrral, mind pediglen a helység lakosaival, hogy successoraimnak se legyen jövendőben károkra, kiváritam fiúi kötelességem szerint Nagyságodnak alázatos Írásommal tud/ára adnom, mint lőtt légyen, mind pediglen a váróstul és az Földesúrtól befogadásom s resolutiom, kéréseimre, resolutióimra. Jól lehet ugyan az földnek és helységnek situátiója teczhetett volna, mind azáltal tapasztaltam, hogy semmi nemű subsistentiája Plébánosnak ott nem lehet, e következendő okokra nézve. Elsőben, midőn vicze esperest Karácsonyi János úr Nagyságod felőlem tött dispozitióját Forgách János Uramnak eő Nagyságának meg mondotta volna, felelte, hogy se hire, se tanácsa odarnenendő Plébános felől és ha Plébános oda szükséges lett volna, elegendő subsistentiája lehetett volna, maga felőle Nagyságodat félkereste volna. Másodszor, hogy ezen helység Curiális hely és ott semminemű földje, rétje, avagy plébániabeli sessiója plébánosnak nincsen, nem is emlékszik senki reá, hogy valaha lett volna, maga pedig mostanában új gazda lévén, fundátiót plébános böcsületes subsistentiára nem tehet. Harmadszor, mivel a lakósok nem jobbágyok, hanem ma ott, holnap máshova mehetnek, ugy a plébános füzetésére őket nem kénszerítheti és ámbár kénszeritené is, mindazáltal tőlük semmit nem vehetne, mert inkább készebbek lennének az helységet pusztán hagyni, hogysem plébánost tartozzanak fizetnyi ; hanem kivánja inkább, hogy valamely hely filiálisul adnectáltassék. Én is magam tapasztaltam, hogy se az Földes urnák se az lakósoknak (helyben lévén Barátok) semminemű kedvek nincsen, azonkívül mostanában pusztán akarják hannyi a várast, sokan szemem láttára szekereken el is mentek s oszlottak más falvakra. Mindezeket rövid nap alatt bővebben megértheti Méltóságos Vikárius ur Nagyságod odavaló Vicze Esperes ur leveléből, én is ugy lévén a dolog, hogy mehessek egyik nyomoruságombul káromra más nyomorúságba, várom inkább nagy engedelmességgel és alázatossággal Nagyságod kegyes atyai irántamvaló könyörületességit s gratiáját, megmaradván az eretnekek között, miglen Nagyságodtól vigasztalásomat vehetem. Mert s hiszem, mit csinállok az pusztaságon se házam, se földem, se rétem, se a szent Sacrificiumhoz való eszközöm nem lévén, az puszta templomocskában. Azért alázatos szívvel Méltóságos Vikárius Ur Nagyságodat
