P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

Itthon az egész vonalon íoíyik a munka. A magiszter Kunbaján tart 8 napos missziót, aztán papok végeznek kolostorunkban lelkigyakorlatot. Istennek hála, napjainkban a magyar ferencesek megközelítik a török világban élt elődeik áldozatos és a Bede Józsefek idejének szent életre törekvő tetvérek lelkiségét. Hangok hallatszanak, hogy Hatvanban a vasutasok között és Salgótarjánban a munkások között készülnek számunkra kolostort építeni. Már most széltében áll a lelkifront és nagy tűzzel dolgoznak a testvérek. Vajha sikerülne még a munkásokhoz jutnunk. A szeráfi Atya fiai nagy szívet, tüzes szívet örökölnek: hivatva vannak az emberek szívéből a gyűlölet lángját eloszlatni s a társadalmat a szeretet tüzével új életre támasztani. A páterek rendes munkáikon kívül részt vesznek a város és vidék kulturális munkáin; a szécsényi és balassagyarmati kultúrdélutánokon előadásokat tartanak. Emellett kisebb-nagyobb irodalmi tevékenységet fejtenek ki. A magiszter atya a tartományfőnök megbízására két kötetben adja nyomdába a Iajkus-testvérek egyöntetű nevelését célzó munkáját. Az utóbbi esztendőkben a következő lapokban jelentek meg páterektől dolgozatok: Magyar Kultúra, Zászlónk, Ferences Közlöny, Keddi Posta, Nemzeti Újság, Sonntagsblatt, Nógrádi Hírlap, Franziszi Glöcklein, Antoniusbote, Liturgische Zeitschrift stb. Nagy munkát teljesít a kolostor a III. rend megszervezésével. A vidékiekkel együtt már közel félezerre megy a számuk. A palóc nép jó nép, de a jobb, az áldozatosabb életre nehezen indítható. A III. rend azonban új életet visz a községekbe. A szentségekhez való járulás, a szociális tevékenység meghonosodik általuk. A papság jobbkezei, világi apostolai lesznek. A pápa aranymiséje alkalmából a szécsényi terciáriusok több mint 500 szentáldozást, 650 szentmisét, 400 rózsafűzért, 400 szentséglátogatást, 216 keresztutat és jóval több kisebb imát és jócselekedetet ajánlottak fel. Ugyancsak kitettek magukért a tőrincsi, tarnóci, litkei, ludányi, halászi, karancssági, gyarmati és a többi terciáriusok.

0'") Olyan szép példákat is megért Szécsény és vidéke, hogy egy III. rendes leány 15 éven keresztül boldogan szenvedett betegágyán és mikor valaki egészséget kívánt neki, elszomorodott, mert úgy vette, hogy érdemeitől akarják megfosztani; egy III. rendes asszony a „Dicsénekem örvendve zengem" éneklése közben, szentferenci lélekkel költözik az örökkévalóságba; egy 111. rendes mesterember évenként megtakarított pénzecskéjéből szerzetespapi pályára készülő szegénysorsú ifjúnak fizeti költségét; arról is tudunk, hogy egy III. rendes aszszony a jó Istent arra kérte, hogy haldokló lelkipásztoruk helyett az ő életét vegye el. — Palóc vidéken ilyen példákra hivatkozhatni : ez már nagy eredmény. Vajha az egész világon hasonló lenne a lelki megmozdulás. Augusztus 25-én Petró László volt drégelypalánki III. rendi igazgató a többek között a következőket írja P. Jenőnek, a szécsényi III. rend új igazgatójának: „Csekélységem, mint a drégelypalánki III. rend lelépő helyi igazgatója, fájdalommal jelentem távozásomat.