P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

nem engedtek csapatjukba, de a „barát elvtársnak" szabad utat engedtek. Annyira respektálták, hogy ha valaki káromkodott, figyelmeztették : „vigyázz itta barát elvtárs". Most a vörösök jobbszárnyán a páncélvonat és a támadó cseh csapatok közé kerültek. Avval biztatták magukat, hogy a vasutasok majd sikeresen bánnak el a páncélvonattal. Azonban a páncélvonatból kilesték, hogy hol van a vasutasok gépfegyvere. Első lövésük szétröpítette a gépfegyvert. A vasutasok aztán a síneket próbálták felrobbantani, hogy a páncélvonat tovább ne haladhasson, de a robbantások nem sikerültek. A vonat a szécsényi állomásig vonult be, majd később Gyarmat felé haladt. Közben P. Rajnért haldoklóhoz hívták. Az állomás felé eső részen golyó talált el szécsényi katonát, de a beteg közelében áttörhetetlenül kaszált a gépfegyver, nem tudta a haldoklót megközelíteni. Úgy látszott már, hogy P. Rajnér és a csapat a csehek kezébe esik, annál is inkább mert útjuk csak a rét felé lett volna még, de azon magas víz állott. Végre is az egyik katona megkísérli a páncélvonat előtti átszökést. A csehek nem vették észre. így aztán az egész csapat visszaszökhetett Szécsénybe. Csak utána kaptak észbe : a cseh vonatot megtámadhatták és elfoglalhatták volna. A csehek a kerekdomb felé haladtak, csak estefelé vonultak be Szécsénybe. Öt perc alatt minden el nem menekült vörös katona civilben volt. Ezen napnak másik eseménye : a házfőnök elmenekült Szécsényből. A cseh támadáskor ugyanis a vörösök túszokat szedtek. Sokan, főleg az apácák féltették szeretett lelkipásztorukat, mert híre járt, hogy a túszok között ő szerepel elsőnek. Addig könyörögtek^ míg a házfőnök álruhában elmenekült. Rimóc, Hollókő, Kecskéspusztán keresztül tartott Bárkány felé. Mikor értesült a szécsényi álapotokról visszafelé indult, de Lócon vörös katonák kezébe került, akik Ecsegig hurcolva, kegyetlenül megkínozták. Végre mégis elbocsájtották. 13-án ért haza a szécsényiek nagy örömére. Szenvedéséről egyszer ejtett el véletlenül egy szót, de tonzura nyíráskor 6—7 helyen hiányzott a haj, fürdéskor pedig még látszottak hátán a kék foltok. Az országban mind vészesebbre fordul az állapot. Sok embert halálra keresnek. Somogyi István gyöngyösi ügyvéd jön Szécsénybe Csépány nevü gazdával. Taligát tolnak, hogy fel ne ismerjék őket. Északon a csehek, Erdélyben a románok és délen a szerbek garázdálkodnak. Baranyában és Bácskában a szerbektől szenvednek ottani testvéreink. Van, akit fogságba vetnek, P. Lajost pedig kegyetlenül megkínozták. Szatmárnémetiben P. Szerafin esik román fogságba és kerül bukaresti börtönbe . . . Május 10. Híre jár, hogy a csehek kivonulnak a városból. Megijedtek, mert a Szabados major bástyájában elhelyezett gépfegyvereket a vörösök első lövésre szétlőtték. Azt hitték, hogy a vörösök mindent tudnak róluk. Azt a hírt terjesztették, hogy a vörösök mindenenkit le fognak gyilkolni. A nép elhitte a rémhírt. Öreg emberek, asszonyok, gyerekek, aggastyánok vonultak a csehek után, mene-