P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

Nov. 16-án ült össze utóíjára a parlament. Vörös zászlót lenget a szél: nagy vihar lesz ebből. Három oldalról feni fogát az ellenség: csehek, szerbek, románok készülnek Magyarországból a legjobb részeket lehasogatni. És az ország tehetetlenül áll és nézi az országrablást. 1919. Fehér hó borítja a tájat. Az ország belsejébe törő csehek elfoglalják a vasútvonalat. A kormány kiadta a rendeletet, hogy semmi ellentállást nem szabad kifejteni... Gyarmatra cseh igazolvánnyal lehet csak utazni. Jan. 28. A hazafias gyarmati vasutasság nem bírja tovább a cseh uralmat. Utcai harcban kiverik a cseheket. A csehek az Ipolyontúlra menekülnek. A szécsényi állomásról is elmenekülnek, pedig itt nem támadta meg őket senki. Jan. 31. Ez a dátum fényes nap Szécsény történetében. Az Ipolyon-túlra menekült csehek 31-én (pénteken), mikor látták, hogy magyar oldalról az Ipoly-mentén csak néhány járőr sétál, egy század katonaság Va 10 órakor megtámadta a járőröket. A gépfegyverkattogásra figyelmessé lett P. Rajnér. Magaslatra futva látta, mint fejlődik ki a csehek rajvonala az Ipolyon-innen, hogy Szécsény felé közelítsen. Azonnal puskát szerzett és félzsák töltényt osztva ki a kolostor cselédsége között, a várkerten keresztül futott az átvonuló árokhoz. Itt találta Petőfi Ferenc és Niedermann diák-kadettaspiránsokat, kik nemrég jöttek haza a frontról. P. Rajnér „csatasorba" állítta őket. A két 18—19 éves diák jobbra és balra foglalt helyet, P. Rajnér középen. A diákok lőni kezdtek. P. Rajnér nem lőtt, nehogy irregularitásba essen. A csehek rajvonala a lövésekre megállott. A Putritanyánál lefeküdtek s veszettül lőtték a három tagból álló magyar rajvonalat. Azt hitték, hogy a magyarok taktikából lőnek csak olyan gyéren. Egy óránál tovább tartott ez a kölcsönös lövöldözés. Mikor a szécSényiek látták, hogy két diák és egy barát tartja fel a támadó cseh századot, nekibátorodtak. Előkerültek a dugott fegyverek. Akinek nem volt, villát, husángot szorongatott. Délfelé már 200-ra szaporodott fel a védőcsapat. Egyszerre csak megszólal valaki: „Főúr, főúr!" P. Rajnér hátranéz: „Itt Fölkér József, városparancsnok" (nevezett szolgabírói tisztviselő, tartalékos tiszt, a szécsényi polgárőrség parancsnoka). „Mit akar?" „Átadom Önnek a front parancsnokságot, én a belső ellentállást fogom szervezni." A kivonult szécsényi altisztek és katonák komolyan tisztelegtek a páter előtt. Haditanácsot tartottak, a frontot kinyújtották és most már sűrűbben viszonozták a csehek géppuskatüzét. Áz Őrangyalát az árokban imádkozták. Közben a városból Lócra telefonáltak, ahol néhány székely katona tartózkodott gépfegyverrel. A székelyek d. u. megérkeztek és a Donner fatelep szalmakazlán helyezkedtek el. A harapós masina a szécsényiek nagy örömére kattogni kezdett. Erre a mieink a jobbszárnyat kinyújtották a vasút felé, erősen lövöldözve a csehekre. À székelyekkel történt megbeszélés után a szécsényiek egyöntetű támadásra indultak. A csehek őrült futással igyekeztek az Ipoly felé. A szécsényiek a Szentlélek-patakon átgázolva előbb értek a pöstényi hídhoz,