P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 15. Lassú sorvadás

az időnek, amikor aszkétikus fejtegetéseket olvasott az ember a magánlevelekben. A nyilvános és magánszereplések nagyon ritkán vonatkoztak lelkiekre. Az egyházszónoklat terén mutatták íel még a legtöbb eredményt. Ezen szomorú közszellemen óhajtott Szcitovszky primás változtatni. 1854-ben mint a „Szerzetesek Vizitátora" elnökölt a tartomány galgóci káptalanján, melyen néhány kormányzási változtatást eszközöltek. A primás azután végiglátogatta a kolostorokat. 1857 október 6-án jött Tiribisről (Szentkút mellett) Szécsénybe. Megnézte a kolostor összes helyiségeit, aztán két ízben hosszan fejtegette a rendtagok előtt a reform szükségességét, s az új rendelkezéseket.

0'") November 12-én kapták kézhez Szcitovszky prímás jelentését a Vizitációról és az új rendelkezést. De a szellem maradt a régi. S egyáltalán változhatott-e akkor, amikor most már hivatalosan engedtek személyenként egy forint zsebpénzt ? A zsebpénz, a vidéki lelkészek szegénység alóli fölmentése, s lassanként a városi hitoktatók, tanárok fizetése, a közösség s a szent szegénység helyett az egyéni pénzgyüjtésnek lehetőségeit nyitotta meg. A páterek lassankint tulajdonuknak vallhatták nemcsak könyveiket, különféle ruhaneműiket, de még bútorzatukat is. Dispoziciók alkalmával egyik-másiknak kocsi- és vagonra való rakománya gyúlt össze. A szécsényi kolostorban is halódott a Bede Józsefek, Nagy Andrások, Lázár Norbertek szelleme. Pedig a noviciát miatt jó egyéneket igyekeztek ide helyezni. A História Domus vezetője szomorú tapasztalatok után azt írja: „tristis experientia docet, — az asztali barátok nem barátjai a kolostornak. Sunt pseudo amici, akik pénzért jönnek."

1'

3

0) Az újoncmester egy ízben a tartományfőnökhöz ír, hogy helyeztessen el két pátert, mert zsolozsma ideje alatt is pénzre kártyáztak s az értük küldött noviciust elkergették. A pénz volt mindenütt a baj. 1884-ben az újoncmester a beöltözési hivatalos könyvbe egy sokat kifejező s egyben elképesztő esetet jegyez fel : valamelyik novicius ellopta összekuporgatott 25 osztrák forintját: „furto abstulit, meretur talis nequam patibulum ; talis non sequitur mitem Jesum, sed diabolum : fidelis latro, pereat." Az újoncok rendszeres lelkiélet tanulása helyet kéregetni jártak; otthon a páterektől eltérő szegényes kosztot kaptak. S az idős szécsényiek közül nem egy siratja azon „jó időket", melyeket a kolostorban, a kuglizóban és a kártyaasztal mellett „quaterkázva" töltött. Azonban vétenénk a történelmi hűség ellen, ha mindent sötétnek rajzolnánk. Sőt éppen a szécsényi kolostor mutat föl örvendetes eseményeket, lelkipásztori munkát és számos derék egyént, úgy a házfőnökök, mint az újoncmesterek sorában. Az elöljáróság azon volt, hogy az újoncház s az újoncok élére olyan egyének kerüljenek, akiknek élete feddhetetlen. Neves guardianok: Kugyelka Gellért, Fidler Tádé, Ivánics Zsigmond, Gyüre Béla, Farkas László, Szegedi Kilit s az utolsó hat: Szentesi Gergely, Kummer Ignác, Gyurkó Imre, Nagy Róbert, Árva Ferenc és Bacsich Method. Derék újoncmesterek: Verebélyi Ambrus, Kugyelka Gellért, Fidler Tádé, Farkas Bernardin, Farkas László és Kudelka Gellért.