P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 14. II. József rendelete pergőtüzében
lélek kápolnára került a sor, arra is már II. József halála után, 1793ban és csak azért, mert a többszöri patak kiöntés nagyon megrongálta. 0-2 1) A kő anyagot Forgách gróf vette meg 30 forintért, mely összeg a „summába" tétetett, a fa anyagot a kolostornak ajándékozták, falait az idő mállasztotta szét. A másik két kápolna kikerülte a lerombolást. Az 1789-i rendelkezések egyike három napi ájtatosságot rendel el a törökök felett kiesdeklendő győzelemért, majd később Belgrád elfoglalása után Te Deumot ír elő. Ugyancsak több liturgiái szabályt, változást eszközöl. A sok rendeletbe az emberek egészen belefásultak. Végre egy örvendetes intézkedés történt: 1790 február 16.-án a Pozsonyból Bécsbe vitt királyi koronát a császár Budapestre küldötte. A császár súlyos betegen feküdt, vívódott a halállal. A krónikás megjegyzi, hogy halálfélelmében határozta magát erre a tettre. 1789 április 21-én írt az Esztergomi Vikárius,, Konde Miklós, Vojtás házfőnöknek levelet, melyben felhívja, hogy Őfelségeért mondjon el minden páter könyörgést a szentmisében, mert illő és méltányos, hogy az uralkodó egészségeért imádkozzunk. 02 2) De a császár nem gyógyult meg. Haldokolva ismerte be kormányzásának sikertelenségét, húzta „át tollvonással rendeleteit, — kivéve a szerzetesekre vonatkozókat. Ő maga betegségében felvette a szentségeket, Istennel kibékült. „Hosszabb és különös betegséggel látogatta meg az igazságos Isten, — írja a kolostor krónikása — végre mégis, mint bűnbánó, elkészülve halt meg Bécsben, február 18-án, meghozva általa mindenki számára a remélt vigasztalást : pro omnium optato solatio. „Nyugodjék békében." 02 5) II. József különc maradt egyszerű, jeltelen bronzkoporsójában, a kapucinus kriptában. Sirathatta összes tervei, szándékai megdőltét. Jóakaratát nem tagadjuk : kényszerképzetek hatása alatt cselekedett. De a vihart, melyet uralkodása előidézett, levezetni száz esztendő sem volna képes. Ez a vihar nemcsak fákat tépett, ágakat csavart le, hanem tövestől döntötte ki a fákat, s amelyeket meghagyott,, azokat is gyökereiben ásta alá és lassú sorvasztásra kárhoztatta. Ertjük ez alatt a szerzetesrendek eltörlését s a megmaradottak szellemének elvilágiasodását. A ferences tartomány, s maga a szécsényi kolostor története erősen tanúskodik ezen állítás mellett. II. József meghalt, de halálát nem követte az elpusztult javak, rendek s intézmények feltámadása. A mindenki által óhajtott vigasztalás és új élet nem jött meg. Találóan írja P. Boros Fortunát erdélyi ferences történetíró : „A jozefinizmus szelleme a szerzetesrendeket gyökerében támadta meg. A szerzetesek csak akkor vették észre a racionalizmus diadalrajutását, mikor az uralkodó örök álomra hajtotta szemeit és hozzá kellett volna fogni a tisztító munkához." És újra : „II. József rendeleteinek tömkelege akkora torlaszokat emelt és az egyházi élet fejlődését annyira kizökkentette nyugodt menetéből, hogy egy időre megakadályozta volna az egységes, egészséges irányzat megerősödését, abban az esetben is, ha a francia forradalom nem következik be." 62 4)
