P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 14. II. József rendelete pergőtüzében

ságnak Ludányban tartott gyűléséről. A kapott rendelet értelmében afelett tárgyaltak, hogy kell-e a kerületben még több plébánia. Forgách szécsényi földes úr beadványára a mellett döntöttek, hogy vezesse a szécsényi kolostor a plébániát, mint annakelőtte. Ennek a gyűlésnek a végzése határozatba ment s 1785-től újra a kolostor adminisztrálja a plébániát. A krónika vezetője — mint említettük — nem merte ezentúl vezetni az eseményeket a könyvben ; csak külön lapokon írta fel ő is és más testvérek is az eseményeket. Ugy látszik az eddigi rendeletek csak próbálgatások voltak; az ágyúkat „belőtték", — most aztán kezdődött az öt évig tartó pergőtűz. Csak a lényegesebb eseményeket, rendeleteket érintjük. Szécsényből a klerikusok az egri kaszárnya-szemináriumba kerültek. A Foglár-intézetben helyezték el őket, de a kolostor gondoskodott élelmezésükről. Ilyen nevelésből szent életre törekvő szerzetesek nem kerülhettek ki. Május, június hava a Mária szobrokról vetette le a ruhát, vitette el az oltárok mellől a mankókat stb. Június az ereklyékről hozott új rendelkezést ; azután a nem-íogadalmas rendi klerikusok bocsáttattak el, a fogadalmasoknak felmentést adtak fogadalmaik alól s az egyházmegyébe való felvételt helyezték kilátásba. Ezzel aztán végleg meg volt pecsételve a fiatalság nevelése. Július, augusztusban még a természet is a testvérek ellen esküdött. A toronyba beütött a villám, a torony egyik oldalát kiütötte, a kordás-egylet Szent Ferenc oltárát megrongálta, templomi ruhákat elhamvasztott, végig futott a kolostoron s P. Matók József definitor szobáját — ki szerencsére Gyöngyösön tartózkodott — felforgatta. Ez évben törölték el a vallásos testvérületeket, Szécsényben a kordás-egyletet. Ugyancsak ez évben, novemberben írták elő, hogy a szerzetesrendek konstituciói alakíttassanak át a császári rendeletek szellemében s töröltessék belőlük mindaz, ami a császári rendeletekkel ellentétben áll. 1785. A krónikás — aki később jegyezte be a történt eseményeket — előre harangoz be az esztendő veszedelmeinek sejtetésével. Ez az esztendő hihetetlen arányokban zúdította az újításokat: incredibiles peperit növitates, inauditas metamorphoses, nihil pene in suo esse, in sua avita constantia permanere sinens... A rendeletek tömkelege eltörli az egyes titulusokat : „Magister theologiae", „Lector Generális" ; szabályozza a provinciális választást, azaz új módot ír elő ; eltörli a precedenciát ; a páterek konkurzusi vizsgákra jelentkezhetnek ; a lajkus testvéreket nagy számuk miatt nem engedi fogadalomtételre, számukat apasztja; végül a vízkereszt körüli házszentelést tiltják el. Ezen esztendőnek legveszedelmesebb rendelete az, mely új módot ír elő a házfőnök választáson. A császári rendelet értelmében minden házban a fogadalmas szerzetesek (a lajkus-testvérek kivételével) maguk választják a házfőnököt. Hogy ez a rendelkezés