P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

évben Egerbe került. Azonnal hozzálát a kutatáshoz s megírja az egri kolostor történetének rendkívül értékes munkáját. A történelem most már — azt mondhatnók — rabul ejtette. Mikor 3 év múlva Gyöngyösre helyezik, a Szentírás és jog mellett állandóan bújja az értékes levéltárt és írja a kolostor történetét, melyről azt mondotta F. Pintér Kornél gimn. igazgató, hogy ha pénze volna, szórói-szóra jelentetné meg ezen munkát, annyira értékes. Mi is többször idéztük történelmünk folyamán e jeles munkát. Történelmi tudásáért akkor már nagy tiszteletben állott a tartományban András atya s a tartományfőnök őt bízta meg Blahó Vince történelmi munkáinak átnézésével, mely munkákról a szécsényi História Domusban nagy elismeréssel nyilatkozik. Ekkora munkateljesítmény után került András atya Szécsénybe. Megérdemelte volna, hogy pihenni hagyják, de munkaszeretete úgy sem engedte volna a pihenést. Definitori és újoncmesteri minőségben került Szécsénybe. A nagy tudós az imádság embere is volt egyúttal ; nagy odaadással csepegtette az ifjúság lelkébe a szerzetesi élet szeretetét és kalauzolta őket a szeráfi Atya nyomdokain. A szécsényi kolostor már ifjúságában szívéhez nőhetett. Az ifjúnak érdeklődésével nézte annak öreg falait, melyek annyi vihart láttak... Most, mint történetírónak, még inkább férkőzött szívéhez ezen falaknak története. Sok munkája mellett azonnal kezébe vette a kolostorról szóló kéziratos munkát. 1739-ben adott Sveszta provinciális rendeletet, hogy minden kolostornak egyik rendtagja, írja meg annak történetét. Szécsényben Fucsinszky (?) Miklós guardiánsága alatt a kolostor valamelyik tagja igyekezett is egyik-másik adatot összegyűjteni és néhány oklevél másoláson s az 1739. esztendő írójának feljegyzésein kívül, a későbbi folytatók a 30-ik lapig jutottak a feljegyzésekben, mikor P. Nagy András vette kezébe a kötetet. Rendszeresen, pontosan vezette tovább a naplót. Minden jelentős eseményt 1771 óta megtalálni a munkában. Ezen kötetet végig is vezette egészen haláláig. 1777. okt. 31-én találjuk az utolsó feljegyzést benne a 89. lapon. Ez a munka azonban nem elégítette ki történelmi ismereteit, tudását. Nagy elfoglaltsága mellett is nekilátott a kutatásnak és bámulatos szorgalommal gyűjtötte össze a kolostor régi történetére szolgáló adatokat. Amit az akkori történelem nyújtott, mind felhasználta. Aki ismeri a történelem szövevényességét, fel tudja becsülni az ilyen munka értékét. Azon 30 oldalon kívül, mely egyet-mást hézagosan nyújtott, minden adat után külön kellett kutatnia. Összegyűjtötte a régi iratokat, levélben érintkezésbe lépett a kolostor régi lakóival és aztán írta meg a szécsényi kolostor történetét. A nagy ember lelkét megihlette a kolostor múltja, melyhez annyi szent testvér élete fűződik. Emberfeletti erővel hozza tető alá értékes művét, nagy foliánson, apró betűvel 183 lapon, mely körülbelül 3—400 gépírásos lapnak felel meg. Valóságos élvezet históriájának olvasása. Minden szépen rótt során meglátszik, hogy írója nemcsak nagy hozzáértéssel és tudás-