P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

P. Nagy András örömünkre több egyéni részletet lesett el és kutatott ki a nagy ember életéből. S az ilyen ellesett epizódok a legkedvesebbek az ember előtt. Mert sokan azt vélik, hogy a nagy egyének magánélete nem egyezik azon elvekkel, melyeket mint elöljárók másoknak hirdetnek. Bede a legszebb példakép, aki életének csendjében még tökéletesebben valósította meg az ideális szerzetes mintaképét, mint talán írásaiban találjuk. Itt jobban merte belevinni egész lelkiségét, mert nem kellett félnie emberi elismeréstől... Halála után, 1760-ban a História Domusban P. Nagy András hosszabban emlékezik meg róla és világítja meg, amiket a Necrológiumban mondott : Ez évben ledőlt a szécsényi kolostor támasza, oszlopa : Nagyontiszt. P. Bede József, a kecskeméti születésü, kétszer kiérdemült tartományfőnök, ki ezen kolostornak a jólétét olyan hosszú időn keresztül mozdította elő. Hosszabb időn keresztül lakott itt, szavaiban és tetteiben mindenki előtt ékeskedett s a szerzetesi fegyelmet ápolta... Mikor visszagondolok életére, a Necrológium minden állításában megerősödöm. Rendkívüli tisztelettel vették körül rendtársai s a világiak egyaránt. A tartomány vezető emberei csüngtek ajkán s s úgy tisztelték, mint atyjukat. P. Pataki Gerárd Tartományfőnök és mások alázattal s bizalommal fordultak hozzá nehezebb ügyeikben. Mindkét nembeli nemesek és mágnások sokszor emlékeztek meg róla, üdvözölték, meglátogatták s ajándékokkal fejezték ki iránta tiszteletüket s nagyrabecsülésüket. A társalgásban nyájas, beszédjében kedves, jóságos volt ; a dolgok véghezvitelében ügyes és hozzáértő, a mult és jelen tényeinek megítélésében biztos, beszédjében fegyelmezett és különösen és mindenkor alázatos. Második tartományfőnöksége után sokat gyengélkedett. 1756. után, betegeskedése miatt a közösségtől visszavonult. Cellájában egyedül szokott étkezni. P. András megjegyzi, hogy az ő noviciátussága alatt csak két ízben volt az ebédlőben étkezésen : a definitoriális kongresszus alkalmával és P. Provinciális látogatásakor. A jelenlegi noviciát kápolna előszobájában állítottak fel kis oltárt (a kápolna betegszoba volt) s itt szokott naponként misézni, életének két utolsó esztendejét kivéve, mikor fejszaggatás miatt már misézni sem tudott. Legkedvesebb helye volt a folyosó végi kis ablak, a szentély felett, melyet ő nyittatott (s mely mai napig fennáll), hova gyakran szokott járni szentséglátogatást végezni. Celláján kívül itt lehetett legtöbbször és legtovább látni. A gyóntatásban fáradhatatlan volt. Sok lélek kereste fel és nyert általa lelki vigaszt, vagy kapott ösztökélést és vezetést a tökéletesebb életre. A magányt, csendet nagyon szerette. Egészséges korában a közeli Káprás erdőbe szokott járni, sétálni, elmélkedni és madarászni. Nagyon szerette a madarakat és nagy kedvteléssel szokta őket etetni. Egészséges korában halászni is szokott az Ipolyban. Betegsége óta egészen visszavonult. Csak néha lehetett nyaranként látni a kertben ; lassan fel-alá sétált s imádkozott. Beteg-