P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

5. Hathatós erejű mágneskő, azaz A szerelmes tanítvány szent János evangélistának, úgy az oltárpapságnak méltóságát magyarázó és mágneskőhöz képzett hasonlításban egybefoglaló beszéd . . . Pesten, Eisenberger által 1759. 6. Legnagyobb munkája: Tizenkét csillagu korona : Máriának esztendőbeli ünnepeire egybeszedegetett prédikációk. I. kötet 844 lap, II. kötet 611 lap, 2. r. Nyomtatott Vácon 1769, 1772. Ezen munkákon kívül több kolostorban, hol megfordult, találhatók történelmi feljegyzések a kolostor és rend történetére. Telek József nagy tudományával megnyerő karaktert és vonzó életszentséget párosított. Egyike a legtiszteletreméltóbb egyéniségeknek, aki maga iránt nagy szigorral viseltetett, de mindenki iránt jóságos és szeretetteljes volt. A legcsodálatosabb, hogy állandó betegeskedése mellett ilyen nagyarányú munkásságot fejtett ki. Betegségét, gyengélkedését nemcsak türelemmel viselte, de egyáltalán gyógyszert sem használt és nem is gyógykezeltette magát. Szeretetből akart szenvedni Azért, Aki érette a kereszten meghalt. A Szent Szűznek kiváló tisztelője volt, mutatják nemcsak az Istenanyáról szóló gyermeki szeretetéről tanúskodó munkái, de az a tény is, hogy a Szent Szűz tiszteletére minden szombaton és az öszszes Mária-ünnepek vigiliáján böjtöt tartott, amikor kenyéren és pohár boron kívül mitsem vett magához. Ugyancsak pénteken és szombaton sohasem használt vánkost az éjtszakai pihenő alkalmával. A szegénységet, szerafikus Rendalapítója példája szerint, mindennél nagyobbra becsülte és követte, akár elöljáró volt, akár alattvaló, otthon éppúgy, mint úton. Rendjét és hazáját végtelenül szerette. „Oly boldog hazában s nemzetben születtem — írja — mely hajdan szent István első királyunk végső rendeléséből egészen a Te (Boldogasszony) örökséged lett ; abban a szent szerzetben nevekedtem, mely a Mária Portiunkola szent Egyházban vette eredetét. . ,"

58

6) Munkáiból már az előző fejezetek során többször idéztünk s ezen idézetek a leghívebben mutatják be a nagy tudományú, ékesen szóló szerzetest, akit hitvitázó beszédeiben is odaadó szeretet vezérelt. A munkában és imádságban fáradhatatlan József páter Vácott fejezte be érdemekben gazdag életét 1773-ban. Halálát megelőző súlyos betegségét a legnagyobb megnyugvással fogadta. Fájdalmai közben is szünet nélkül imádkozott. A szenvedést megszokott szervezete sokáig állott ellent a kórnak. Halála előtt az összes testvérektől bocsánatot kért. Tíz óráig tartott agóniája. Mikor beszélőképességét elvesztette s már a Szent Szűz dicséretét nem hirdethette ajka, és hangosan nem fohászkodhatott hozzá, a Szent Szűz képére függesztve állandóan tekintetét, költözött az égbe jún. 3-án. A váci ferences templom főoltára előtti kriptában temették el. Temetésén résztvett a váci domonkos kolostor egész személyzete s az egyháziak és világiak igen nagy sokasága . . . 58

7) 1780-ban halt meg Szegeden szintén kiváló lelkiember, Szent-