P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban

nívójára, mely letelepedésük előtt alászállani látszott. Kálmán király alatt az esztergomi zsinat kimondotta : Idiotae presbyteri ne ordinentur ... A îerences-rend a külföldön ezen időtájt érte el tudományosságának legmagasabb fokát. Kiváló ferences tudósok tanítottak a külföldi egyetemeken. A rend pedig gondoskodott arról, hogy minden tartomány tehetségesebb növendékei az egyetemeken nyerjenek kiképeztetést. Minden tartomány két-két testvért „ex debito" tartozott küldeni a párisi egyetemre és ezeknek csak tankönyveit kellett megvennie. Azonfölül pedig „ex gratia" küldhettek többet is, kiknek eltartásáról a provinciának kellett gondoskodnia. Az egyetemi hallgatók közt a feljegyzések szerint egyik évben 350 ferencest számláltak a különböző tartományokból.

6

4) Itt képezték ki a rend tehetségesebb tagjait és így nyertek a hazai klerikusok képzett előadókat, „lektorokat." Ezért találunk nevesebb egyéneket köztük, amilyen például László atya, a későbbi kalocsai érsek. Korában nagy vita folyt a szegénység szelleme körül, s mint neves hiitudós a pápa felszólítására tudományos dolgozatban irta meg véleményét Krisztus és az ő apostolainak szegénységéről.

0

5) Ugyanezen időben még kiválóbb íróról tesz említést a magyar irodalomtörténet. Márk Atyáról, a szentéletű tartományfőnökről, kinek kormányzási ideje összeesik a szécsényi kolostor alapításának idejével. A Bécsi Krónika ferences vonatkozásait ő írta.

6

6) A rend tudósabb féríiaiból püspöki székbe emelnek egyeseket.

6

7) S maga a rend ebben az időben Magyarországon, sőt az egész világon akkora tekintélynek örvendett, hogy 1379-ben Nagy Lajos meghívására Esztergomban tartották meg az egész rend nagykáptalanját, melyen Donátot választották meg generálisnak. Azóta sem •érte Magyarországot hasonló kitüntetés.

6

8) Szenteket termett a kor, melyben Márk provinciális lemond provinciáiisi hivataláról, méltóságáról, hogy alázatosságban szolgálja az Urat ; Varsányi Istvánt pedig a konyhaedények mosogatásában találjuk, mikor megviszik a hirt, hogy tartományfőnökké választották.

6

9) Bodonyban 1380-ban vértanúságot szenvedett öt ferences, közöttük két magyar testvér. Régi jelentés szerint az egyik magyar ferences életében is szent ember volt: 16 év óta halála előtt napjában csak egyszer étkezett, esténkint, akkor is csak kenyeret evett és vizet ivott csupán és vasővet viselt.'

0) Az életszentség ilyen talajából fakadt a ferencesek hősiessége. A tatárjárás nem törte meg szívós erejüket, sőt ellenkezőleg csak fokozta és újabb munkateret nyitott meg előttük. Defenzívából offenzívába mentek át. A vad erő lecsapolására, megfékezésére vállalkoztak. Lelkes csapat ment a domonkos testvérrend tagjaival a kunok és tatárok közé, hogy keresztvízre tartván, megszelídítsék. Ország-világ bámulta hőstetteiket. 1258-ban az Egyház feje IV. Sándor magasztalja a saracénok, kunok, tatárok és bolgárok közé ment ferences hittérítőket, 1278-ban III. Miklós áradozva jelenti a magyarországi íartományfőnöknek, hogy az ő és rendi testvéreinek dicső buzgalma