P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
ben találkozunk többször ferences páter nevével. Balassagyarmaton, Borsósberényben máig fennmaradt a „barát-szoba", barát-lakás elnevezés (a kisegítő páter lakhelye). S ezen utóbbi kisegítésekről a szécsényi História Domus-ban említés sincs téve. Szécsény és Balassagyarmat közvetlen vidékén kívül a szécsényi kolostor munkaterületének határa északon Kékkő — Zsély, Szklagonya, Zellő ; kelet felé Mátraverebély, nyugaton Hont, Ipolyság. Dél felé is messzire nyúlik a munkakör. A váci egyházmegye számos községében lelkipásztorkodnak. 1728-ban küld Berkes András, heraklei püspök, a váci egyházmegye „Praepositus major"-a, a Consistorium nevében 8 szécsényi páternek jurisdictiót a váci egyházmegye területére s a püspöknek fenntartott esetek feloldozására is ad hatalmat. A hivatalos levélben olvassuk, hogy a pátereknek azért nyújtja a kegyet, mert hallott azoknak önfeláldozó lelkipásztori munkásságáról. 56 1) A szécsényi kolostor lelkipásztori munkásságáról fogalmat alkothatunk, ha egy-két hónapi munkát a hivatalos feljegyzésből idézünk : „1772. dec. 6-án, Szent Miklós napján búcsúbeszédet tartott Rimóczon P. Vidámon Sándor, az ünnepi szentmisét pedig P. Fábri Miklós mutatta be, Nándoron P. Sinkai Gáspár, Zellőn P. Modrovszky Wolfgang. Az ünnepekre az 5 prokurátor- és 4 káplán-páteren kívül állandó kisegítésre mentek : Csitárba P. Guardián, Varbóra P. Gáspár, Zsélyre P. János, Óvárra P. Ádám, Megyerbe P. Sekrestyés, ahol egyben a temetéseket is végezte, mert a plébános elment új plébániáját látogatni ; a sóshartyáni plébános, akire a megyeri plébániát bízta, megbetegedett, ezt pedig P. Wolfgang segítette ki. Itthon a páterek vasár- és ünnepnapokon reggeltől 12 óráig gyóntattak, hétköznapokon 10—11 óráig, az ünnepek után még két héten keresztül. Az ünnepek után P. Prusinszky János, a csábi plébános ment helyettesíteni 5 hétig, miután a plébános látogatóba ment szülőföldjére ..." „1774-ben karácsonyi kisegítés: Sipeken P. Kósa Benedek definiíor, a varbói plébánián és főleg Hugyagon P. Vikárius ; Csitáron P. László, aki 25-én késő este visszatért s azonnal Endrefalura ment, ahol az Oltáriszentség egyletnek tartotta Szent István napján a szentmisét, Szent János napján pedig Felfalun prédikált a templombúcsún ; Óváron és Zsélyen P. Péter volt kisegíteni ; Lóczon P. János, aki onnan Rimóczra ment át a beteg plébánost helyettesíteni, mert a káplán karácsonyra elutazott („Ecce zelus tempore maximorum laborum!") egy nagyszombat vidéki plébániát szorgalmazni. Mohorán P. Baján Lőrinc egy hónapig segítette ki a beteg plébánost, Szabó Mihályt, aki e hónap 18-án vissza is adta lelkét Teremtőjének, miután a végső szentségeket felvette. A haldokló ágyánál megjelent Fr. Nazárius chirurgus is, akibe a boldogult minden bizalmát helyezte. Január 17-ig adminisztrálták pátereink a plébániát. Ezeken kívül más 8 páter állandóan a kolostorokon kívül tartózkodott a hívek lelkiüdvének szentelve magát. A kékkői, bátorfalui és szentkúti páter állandóan gyóntatták a híveket és részesítették az Úr szent testében.
